Cat Ballou, avagy a western

Apám élt-halt a westernért. Egyik kedvenc filmje Cat Ballou legendája volt Jane Fonda és Lee Marvin főszereplésével (Ez volt az utolsó film is, sajnos, amit együtt néztünk meg a múlt év februárjában)

A "részeg ló" jelenete a Cat Ballou-filmből, apám kedvence volt

1984-ben a Kovászna megyei Gidófalván filmkört szervezett, a tőle szokásos módon,  filmesztétikai előadásokat tartott, filmeket vetített, valamint rövid jeleneteket írt. Az egyik ilyen rövid jelenet a Western-játék. 

Matekovics János:

WESTERN-JÁTÉK

I. JELENET: A "SALOON"-BAN

(Az előadó arról beszél, mit is jelentett a vadnyugaton az ún. "saloon", milyen szerepet játszott, kik találkoztak itt, és miképpen zajlott benne az élet. Eközben egy cowboy és egy pincérnő behozza a "Saloon" feliratú táblát, megmutatja a közönségnek, majd rögzíti.ezzel egyidőben gyorsan benépesül a színpad. A jellegzetesen öltözött kocsmáros italt mér részben a söntésnél állóknak, s a pincérlányoknak, akik az asztalokhoz hordják az üvegeket és a poharakat. Jatszani kezd a zenekar, az asztaloknál szerencsejáték folyik, kártya, kocka. Énekesnők lépnek fel. Amikor a kedvenc "művésznő" következik, az asztaloknál abbamarad a játék, a közönség a zenekar előtt tömörül. Lelkes taps, közbekiáltások. Majd az énekesnők elvonulnak, az asztaloknál kártyáznak, kockáznak tovább. Ekkor lép be a Jó Cowboy. Messziről lerí róla, hogy milyen jó. Ez már abból is látszik, hogy egy piros masnis kiscicát simogat.Mondom, nagyon jó cowboy lehet, és ráadásul ügyes is, ha cicét tudott szerezni á írtó ritka jószág volt az a prérin akkoriban. Ödalép a söntéshez, és – rendel.)

JÓ COWBOY: (kedvesen) Egy limonádét kérek.

KOCSMÁROS: (mintha pisztolyt sütöttek volna el a füle mellett, megretten) Miit?

JÓ COWBOY: (szeretetteljesen mosolyog) Egy limonnádét, ha lesz olyan kedves.

KOCSMÁROS: (gyorsan fölhajt két pohár whiskyt, hogy ezt a szédült rendelést el tudja viselni) Nem, nem értem.

JÓ COWBOY: (angyalian) Limonádét mondtam, tetszik tudni, limonádét.

KOCSMÁROS: (innia kell még, aztán félrészegen, gúgyosan odaadja az üveget) Tessék parancsolni, egy üveg limonádé a kisasszonynak! (Ekkor már mindenki őket figyelte, nagy röhej. A Jó Cowboy nem jön ki a sodrából. Isogatja ártalmatlan itókáját. Ekkor vonul ba a Hölgy kísérőjével.

Odalépnek a Kocsmároshoz. Persze, epekedő pillantások követik. Két rlszeg tántorog eléjük.)

I. RÉSZEG: (whiskys üveggel kínálja) Egy kortyocskát a kisasszonynak.

KISASSZONY: Köszönöm, nem szoktam inni!

II. RÉSZEG: Le tetszik a kisasszonynak nézni bennünket?!

KISASSZONY: (Én nem nézek le senkit, csak nem szoktam wiskyt inni.

I. RÉSZEG: (tolakodóan, de azért nem úgy, mint nálunkfele tenné: a vadnyugaton a nő nagy tiszteletben áll) Csak egy pohárral tessék...Hé, kocsmáros, másssz ide egy pohárral!

KISASSZONY: (türelmetlenebbül) mondtam már önöknek, hogy nem iszom!

II. RÉSZEG: (unszolja) A mi egészségünkre tessék kivtelt tenni. Addig innen nem mozdul el, nem bizony!

JÓ COWBOY: (föláll és határozottan közbelép) Attól tartok, uraim, hogy mégis elmozdul. Tessék csak, kisasszony... (félretolja a részegeket)

I. RÉSZEG: Hát ez a limonádé-szürcsölő cukros kukac még mindig itt rontja a levegőt?! (meg akarja ütni. Jó cowboy ügyesen kivédi az ütést, és behúz neki egy szabályos horgot, amelytől I. Részeg messze repül. Rátámad II. Részeg is – ugyancsak súlytalansági állapotba kerül. Erre kisebb tömegverekedés alakul ki, többen a Jó Cowboynak ugranak – de ezt azonnal meg is bánják. Néhányan a védelmére kelnek. I. Részegbe visszatér az erő, és kaparász a pisztolya felé. De Jó cowboynak már kezében a coltja.)

JÓ COWBOY: Ne kaparássz, öregfiú, mert el talál sülni itt a kezemben ez a vacak. Na, dugd csak vissza ügyesen, nem vagy te rossz fiú. (Mivel I.Részeg nem ért a szóból, mellé lő a földbe, I. Részeg ijedten elengedi a pisztolya agyát.)

KISASSZONY: (jó hangosan, a kocsmároshoz) A bátyámhoz jöttem, Disznó Joe-hoz!

KOCSMÁROS: (halálra ijedten) Disznó Joe-hoz? (Ezt szinte kiabálja. A nevet a verekedők is meghallják, olyan gyorsan hagyják abba kedvenc időtöltésüket, mintha azt kiáltotta volna valaki: "Összedől a ház!" Mintha semmi sem történt volna, eszeveszett gyorsasággal foglalják el a helyüket az asztaloknál, s feltűnő komikus gyorsasággal játszanak, mintha gyorsított filmfelvételt látnánk. Farkast emlegetnek, kert alatt jár- ahogy elmegy a Kisasszony belép a Rossz Cowboy. Halálos csend lesz, a zenekar megszeppenten elhallgat, a játékosok úgy tesznek, mintha semmit sem vettek volna észre, annyira belemerültek a játékba: akibe a Rossz Cowboy beleköt, halál fia. Miközben odavonul a söntéshez, az ajtón többen eloldalognak.

ROSSZ COWBOY: (elégedett, bárgyú mosoly az arcán: élvezi a hatást. Kihívóan a zenekarhoz) Na, mi van, cincogó masinák, betojtatok? (Mivel a zenészek lemerevedtek, meg sem mernek mozdulni, rájukrivall) Cincogni, a kutyafáját!

(A muzsikusok vadul játszani kezdenek Rossz Cowboy a söntéshez lép.)

KOCSMÁROS: (már ki is tölti neki egy söröskorsó whiskyt) Ezt a néhány cseppet, Joe, az én számlámra.

ROSSZ COWBOY: (aki nem vette volna észre, ő Disznó Joe, a Hölgy bátyja) Ennyivel akarsz kifizetni?! (Egy hajtásra kiissza) Még ötször ugyanebből a lábvízből! (Az ötödik korsóval a kezében odalép az egyik asztalhoz, kihúzza az egyik játékos alól a széket, helyére ül. A megalázott ember elsomolyog. folyik a játék néma csendben, a Rossz Cowboy egyre másra nyer. Egészen addig, amíg az egyik vézna cowboy a játék hevében elfeledkezik az óvatosságról és fölugrik.)

VÉZNA COWBOY: (pulykaméreggel) Ez disznóság! Itt csalnak! (Fegyvere után kap, de mire előszedhetné, a Rossz Cowboy már kétszer belelőtt. a szerencsétlent két cowboy gyakorlott mozdulatokkal fölszedi és kiviszi – naponta többször is szükség van ilyesféle szolgálatukra. A Rossz Cowboy egykedvűen dugja vissza a coltját, mintha egy legyet csapott volna agyon.)

ROSSZ COWBOY: (kihívóan) Na, mi van, senki sem játszik?

JÓ COWBOY: (fölemelkedik és határozottan odalép. Farkasszemet néznek Rossz Cowboy-al. Joe tudatában valami olyasmi pislog, hogy most emberére akadt, de nem szól semmit, nem tudja, ki az ismeretlen. Végeredményben játékra hívta. Zordan) Na, csüccs, ha van dohányod. Pakold csak ki az asztalra, báránykám, lássuk, mivel ugrálsz. (A Jó Cowboy pénzt rak az asztalra) Oké, oké, báránykám, veled érdemes játszani!

(Némán játszanak. Természetesen Rossz Cowboy alias Disznó Joe nyer. A Hölgy bátyja, akit Jó Cowboy természetesen most már örökre megszeretett, de sajnos, nem tudja, hogy a rokonsággal van dolga. Jó Cowboy tehát megfontoltan föláll. Föláll a Rossz Cowboy is Keményen néznek egymás szemébe.)

JÓ COWBOY: (higgadtan) Annak a szerencsétlennek az előbb, sajnos, igaza volt. Uram, maga alávaló módon, becstelenül csal. Maga gazember, uram, és eszerint gyilkos is.

(Az ivóban halálos csend lesz. A két ellenfél mögül gyorsan eltisztulnak az emberek – ha ezek lövöldözni kezdenek, s biztosan kezdenek, akkor nem jó a coltjuk hatósugarába kerülni. Mindaketten pisztolyaik közelében tartják a kezüket, készen arra, hogy nyomban kirántsák. Rossz cowboy most már biztosan tudja, hogy emberére akadt. De a tekintélyét meg kell menteni.)

ROSSZ COWBOY: (fojtottan) Meg meri ismételni ezt a piszkos rágalmat az utcán is?!

JÓ COWBOY: (keményen) Meg. ott is el fogom mondani, hogy maga egy gazember, aki disznó módra csal a játékban, és ráadásul gyilkos is!

ROSSZ COWBOY: (majd szétrobban) Akkor kifele, amíg a lábadon jöhetsz. Nem sokáig tart már, ne félj! (Kifele indul)

JÓ COWBOY: (nyugodtan) Te akartad, nem én. Az ég legyen velünk! (Utánaindul. Többen követik őket. Ekkor lép be – nevetségesen koreografált mozdulatokkal – élükön a bandavezérrel – a hírhedt rablóbanda. Egyformán öltöztek, egyszerre lépnek, minden gesztusuk a félelmetesen összetartozó, koordinált gonoszságot sugallja. Odamasíroznak a söntéshez. Egyszerre könyökölnek végig. )

BANDAVEZÉR: Whiskyt!

I. RABLÓ: (még a hanghordozása is ugyanaz) Whiskyt!

II. RABLÓ: (és sorra mindegyik ugyanúgy, egymás után) Whiskyt!

KOCSMÁROS: (alázatosan, miközben egyre-másra tölti a korsókat): Az uraknak nagyon szívesen. (félre) Hogy gyulladna ki a bendőtök tőle!

BANDAVEZÉR: Kuss!

I. RABLÓ: (majd sorra a többiek) Kuss! (Kocsmáros megszeppenve töltögeti a korsókat, vagy három rundot. A rablók kivonulnak. Ahogy bevonultak, ugyanolyan nevetséges mozdulatokkal. Utánuk a szórakozó társaság kihordja a „Saloon” fölöslegessé vált berendezését. A cowboy és a pincérnő kiviszik a „Saloon” feliratú táblát.)

II. JELENET: AZ UTCÁN

( A cowboy és a pincérnő behoznak egy másik táblát: „AZ UTCÁN” Másik táblát is behoznak, s rögzítenek: „A PÁRBAJ”. Harmadik tábla: „EZÚTTAL BECSÜLETESEN”.

Az előadó elmondja, mikor tekinti a vadnyugati felfogás ezt az életre-halálra való harcot „becsületesnek”. Ezután következik a némajáték. A Rossz Cowboy és a Jó Cowboy egymással szemben áll a színpad két oldalán, még a kulisszák mögött. Lassú lépésekkel, merev tekintettel indulnak egymás felé. Kezük a coltjaik közelében. Aztán egyszerre rántják ki a pisztolyukat, - a Jó Cowboy egy villanással hamarabb – a másodperc ez a töredéke itt most az életet jelenti. A Jó Cowboy tehát előbb tüzel – a Rossz Cowboy holtan terül el. A Jó Cowboy megölte tehát szerelmének a bátyját –anélkül, hogy erről tudomása lenne. A lány, aki természetesen viszonozza az érzelmeit – ezt nem bocsájtja meg neki. Legalábbis egyelőre. A Jó Cowboy-nak rengeteg próbát kell aztán a western folyamán még kiállnia, amíg a Hölgy akadálytalanul az övé lehet.

Az „EZÚTTAL BECSÜLETESEN” táblát kiviszik, a szereplők elfoglalják az iménti kiindulási helyüket. Az új tábla: „MOST PEDIG BECSTELENÜL”.A színen átvonul a „Saloon” egyik vendége, lehet a kocsmáros is, és – elrejtőzik. De olyanformán, hogy a közönség számára ez nyilvánvaló legyen. Előszedi a pisztolyát, megvizsgálja, világos, hogy készül valamire. A Jó Cowboy és a Rossz Cowboy megint megindulnak egymás felé. A lesipuskás előveszi a pisztolyát, célba veszi a Jó Cowboyt, és csak a kedvező pillanatra vár. Amikor előkapná a Jó Cowboy a fegyverét, a lesipuskás lepuffantja. A földön fekvő Jó Cowboy-ba a Rossz Cowboy még néhányszor belelő, aztán mintha semmi sem történt volna, nyugodtan indul vissza a saloonba.)

III. JELENET: A BANKBAN

( A cowboy és a lány kiviszi a táblákat, és újat hoz be: „A BANKBAN” Mögöttük közben berendezik a színpadot. Egy szekrény – a pénznek, egy asztal és egy szék a Bankárnak, előtte stilizált fal, a megfelelő ablakkal az ügyfelek számára. )

BANKÁR: (fekete kézelővel, elmerülten számol az asztalánál) Tíz, húsz, harminc... egy dollár. Tíz, húsz, harminc, negyven.... még egy dollár. Tíz, húsz, harminc, negyven, negyvenöt... ez megint csak egy dollár. (Elégedetten dörzsöli a kezét) Ez aztán az üzlet, ez ám, ha nem ügyelek, tátva marad, tátva marad a szám. A szám. Hehehe. (Tovább számol) Tíz, húsz... (elgurul egy pénz, feljajdul, majd négykézláb keresni kezdi az elgurult érmét, s közben komikusan jajgatva) Jaj, Istenem, egy cent, elgurult, az szent, keresem fent, keresem lent, sehol sincs a cent a cent a cent a cent... A lelkem fáj itt bent, leveszett a cent, pedig egy cent is számít, sokat, sokat, sokat, centből lesz a dollár (egészen más hangon a közönség felé) Igen, a centből lesz a dollár, igen, a dollár...(Leakasztja a nagy címerként a közelben lógó dollár-jelet, összecsókolja. Mintegy félre.) Ez a dollár jele... (Visszaakasztja. Tovább keresgél, majd megtalálja, boldogan) Megvan a centem, visszajött a szentem, vídul a lelkem, hisz’ megvan a centem.... Minden centért kár, centből lesz a dollár, hozzák a dollárt hozzám, biztos a kasszám, hozzák a dollárt, és akkor nekem is jut, gazdagsághoz itt az egyetlen út...

I. RABLÓ: Kukucs! Na, ki vagyok? Kukucs! Mit akarok? Vajon? Vajon? Kukucs! Ki vagyok? Találd ki, puszit adok!

BANKÁR: (felpillant a rászegezett pisztollyal hadonászó Rablóra, kiejti a kezéből a pénzt, „elájul”)

RABLÓ: (tudja, mire megy ki a játék. Félretolja a falat, s az asztalon áthajolva, az „ájult” Bankárra fogja a coltot. A Bankár nem vette észre, pisztollyal emelkedne: A Rabló az asztalt is félrerúgja, hogy a közönség tisztán lássa a következő jelenetet.) Nem rosszalkodunk, apuci! Megharagszik a bácsi! (Bal kezét nyújtja felé, miközben továbbra is rá fogja jobbjával a coltot) Na, add ide a bácsinak azt a kis micsodát! (Mivel a Bankár tétovázik, ráüvölt) Nem dobod el azt a pisztolyt gyorsan! (A Bankár ijedten engedelmeskedik.) Na, úgy, szépen legyél jó kis fiú. Most pedig csüccs le a székre. (Lelöki) Nyújtogasd csak szépen azt a két kis kacsódat, ha nem szégyelled! Lássuk a körmöket! Ha legközelebb sem vágod le rendesen, hátra kötöm a sarkadat! (Hátracsavarja a Bankár kezét, és gyorsan összekötözi, majd odafogja a székhez is) Még egy semmiség kellene, kisfiam, add ide szépen a bácsinak. Egy apró, csúf kicsi kulcs kellene most a bácsinak. (Üvöltve) Hol a kulcs?! (Megfogja a Bankár orrát, fölfelé húzza, miközben az állába nyomja a colt csövét) Hol van skkor az a vacak, kisfiam?!

BANKÁR: (elkeseredten) A nya.... a nya... a nyakam...

RABLÓ: (elégedetten) Legnagyobb sajnálatomra most még nem csavarom ki, pedig kellemes időtöltés lenne, de mit csináljak, első a munka... (Leakasztja a Bankár nyakából a kulcsot, odalép a pénzszekrényhez, kinyitja, s a magával hozott batyut megtömi bankóval.)

BANKÁR: (ordít) Segítség!!!

RABLÓ: (odapattan, rátenyerel a Bankár szájára) Icánkolunk, ficánkolunk, mi?! Nem akarsz jó lenni, mi?! Hát akkor befogjuk azt az aranyos kis szádat, fiacskám, ha te itt rosszalkodsz a bácsinak. (Hatalmas zsebkendőt vesz elő, s nagy ceremóniával a Bankár szájába tömi – persze, vigyázni kell a Bankárt játszó szereplőre – csak óvatosan! Aztán befejezi a rámolást, visszazárja a szekrlényt, és a kulcsot visszaakasztja a Bankár nyakába) Egy ilyen fontos intézménynél, amilyen egy bank, muszáj rendnek lennie! Na, pá, fiacskám, sietek, legközelebbi viszontlátásra. (integetve kilejt) Pá, drágaságom, pá...

(Miközben a Rabló kivonul a szín egyik oldalán a „BANKBAN” feliratú táblát kiviszik, kioldozzák a Bankárt, a fölszerelést kihordják. Amikor végeznek, a Rabló a szín ellentétes oldalán jön be batyujával: Mögötte oson a Sheriff-helyettes I. és a Sheriff-helyettes II. csendesen mögé lopakodnak, az egyik egyetlen mozdulattal kikapja a tokjából a Rabló két coltját, a másik pedig a bordája közé nyomja a pisztolya csövét)

SHERIFF-HELYETTES I.: Na, pottyantsd csak el szépen azt a zsákot, apafej, na, mi lesz, szaporán! (A Rabló engedelmeskedik.)

SHERIFF-HELYETTES II.: Lenne itt számodra valami karperec... (A Rabló gyakorlott mozdulattal, egykedvűen nyújtja a két kezét, A Sheriff-helyettes II. rákattintja a bilincset – ha nincs, egyszerűen összekötözi.)

SHERIFF-HELYETTES I.: (eddig ijedt és óvatos volt, most már nagyfiú lett) Fennhordtuk az orrunkat, ugye, fennhordtuk! (Nyúl az orra felé, a Rabló elkapja, de ez csak csel volt, közben a Sheriff-helyettes I. farba rúgja.)

Rúgdostuk annak a szerencsétlen bankárnak az ő szerencsétlen és becsületes fenekét, ugye?! (Farba rúgja) Képes voltál azzal a mocskos patáddal illetni a becsületben megőszült fenekét, ugye?! (Úgy tesz, mintha ismét farba akarná rúgni, de ez most csak csel volt, amikor a Rabló elugrik, az orrát csavarja meg. A Rabló erre felbőszül, és rájuk vicsorít) Le a mancsokkal, ganétúrók Rühes Johnny meg Nyúzó Jack (Amikor a rettegett nevet a két helyettes meghallja, mind a ketten ijedten kapnak a pisztolyukhoz, kirántják, a földre vetvén magukat, néhányat tüzelnek) szíjat hasít a hátatokból! Itt vannak, érzem a szagukat! (A helyettesek még fekszenek egy darabig, majd nagy óvatosan, pisztollyal a kézben föltápászkodnak, s mindegyre körül kémlelnek. Összehoznak nagy keservesen valami vigyor-féleséget.) Ne mind pofázz itt, Pofás Harry, mert megjárod! Etesd meg ezt a maszlagot az édes mamikáddal, akit sohase ismertél! Rühes Johnny-t meg Nyúzó Jack-et két héttel ezelőtt vitték Port Humbukba. Azóta már régen bekukkantottak azon a kedves kis csapóajtón... Tizenkét farmer kísérte őket...

RABLÓ: (megvetően) Tizenkét farmer, tizenkét farmer... (durván, gúnyosan nevet) Ne röhögtessetek, mert a végén még megszokom! És Tulipános Max vezette őket, a dalia. Egyszer kell csak rélőni, kétszer tojja össze magát. Csak úgy köpködtek a dögkeselyűk, hogy ilyen hitvány falatot kaptak...

SHERIFF-HELYETTES II.: (mindketten elkomorulnak) Pofa be, Harry, tudjuk, milyen nagy pofás vagy. Na, irány előre, In-dulj! Tudod, hova megyünk?!

RABLÓ: Hogyne tudnám. Igyekezzünk már, mert még elalszom itt a vállatokra borulva!

(Kivezetik Pofás Harry-t, a színre új táblát hoznak be: „A SHERIFFNÉL A BÖRTÖNBEN” .

IV. JELENET: A SHERIFFNÉL A BÖRTÖNBEN

(Behozzák a börtönrácsot, priccset, asztalt, széket a sheriffnek. Bejön a Sheriff, részeg. Bevezetik Pofás Harryt. Harry otthonosan helyezkedik el a priccsen, felrakja a lábát, és énekel. Amit tud, de azt elviselhetetlenül, sokszor, és csikorgóan hamisan.)

SHERIFF: Kuss!

RABLÓ: (Nem zavartatja magát, tovább recsegteti)

SHERIFF: Kuss!

RABLÓ: Szóltál valamit, Henry?

SHERIFF: (részeg rekedtséggel) Azt mondtam, hogy kuss! Érted?! Hogy kuss! Tömd be már azt a nyikorgó lyukadat, mert rápakolom a lovam fenekét!

RABLÓ: (megbántottan) Henry, te valamikor belevaló fiú voltál. Emlékszel, hogy raboltuk ki ketten a Harvey-tanyát? De te elzüllöttél, sheriff lett belőled...

SHERIFF: Ami volt, volt, ami van, az pedig van. És az van, Pofás, hogy lógni fogsz! (Iszik)

RABLÓ: Nem olyan sürgős... Adhatnál egy pofával nekem is...

SHERIFF: Kuss!

RABLÓ: Túl sokat locsogsz ma, Henry! Nyisd csak ki egy csöppet a csipád! (Sárga pénzérmét vesz elő) Na, mit gondolsz, mi ez? Karácsonyfadísz?

SHERIFF: (lagymatagon) Kuss! (De azért odapillant) Nini, mit látnak szemeim, jééé... Egy aranydollár!

RABLÓ: Kellene, mi?!

SHERIFF: Fáradt vagyok, ne kérdezz hülyeségeket!

RABLÓ: Na, látod, akkor én ezt szépen leteszem ide, a rácson kívülre. (Leteszi, de a kezét rajta tartja) Te a másik oldalon szépen lepakolod azt a löttyöt, a rácson belülre, persze. Háromig számolok, aztán startolunk. Oké?

SHERIFF: Oké. (Leteszi az üveget az adott helyre.)

RABLÓ: Akkor háromra. Na jó, letetted, látom... Itt ez a fitying is... Tehát: Egy... Kettő... Három... (Mint az őrültek, rávetik magukat az áhított csemegére. Elégedetten kaparintja meg mindegyik a maga kincsét. Még a földön fekszenek, amikor csendben belopakodik a Rablóvezér alias Rühes Johnny és Nyúzó Jack. A fekvő Sheriff tarkójához szorítják a coltot.)

RÜHES JOHNNY: Hol a kulcs, te anyaszomorító?!

SHERIFF: (ravaszkodik) Elvitték a fiúk...

NYÚZÓ JACK: Tényleg, erre nem is gondoltam, látod. Tehát elvitték a fiúk, asszondod. Na, nézzük csak. (Egy rúgással hasra fordítja s Sheriffet, és kezdi gombolni a kabátját. Megtalálja a kulcsot, elteszi, de úgy tesz, mintha nem lenne meg, s a farmeréhez nyúl, mintha azt is ki akarná gombolni. )

SHERIFF: (rémülten) Ne merészeld, mert mindjárt alagutat lövök abba a whiskytől lucskos agyvelődbe!

RÜHES JOHNNY: Megtennéd, Henry, tényleg megtennéd velünk, régi cimboráiddal?!

NYÚZÓ JACK: Ugyan, hagyjad, Johnny, olyan érdekes lenne. (Közben kinyitják a börtönajtót, Pofás Harry kijön, elveszi a pénzt, és farba rúgja a teljesen kijózanodott Sheriffet.

SHERIFF: Úgyis lógni fogsz! Mindannyian lógni fogtok!

NYÚZÓ JACK: Persze, Henry, persze. Hogyne, ha egyszer te mondod. Mindannyian lógni fogunk. Veled együtt. TE talán meg is kezdenéd... (Spárgát szed elő a zsebéből, és hurkot készül kötni a rémült Sheriff nyakába.

RÜHES JOHNNY: Hagyjad, Jack, kicsi a világ, találkozunk még. Kösd csak össze a mancsait. (Nyúzó Jack megteszi) Hol találsz megy egy ilyen tökfej sheriffet, amilyen ez?! Még valami belevaló fiút ültetnek a nyakunkba, aztán vége a jó világnak. Aztán meg a város is idegyűlhet egy kis cirkusz reményében, s nincs kedvem hozzá... Na, kopás!

(Elhúzzák a csíkot,ahogy elmennek, belopakodik a Sheriff-helyettes I. és a Sheriff-helyettes II. Sebesen kioldják a Sheriffet.

SHERIFF: Még tiszta szerencse, hogy megjöttetek. De már messze járnak. És most bottal üthetjük a nyomukat.

SHERIFF-HELYETTES I. és SHERIFF-HELYETTES II. Meglesz, főnök! (Botot vesznek elő, és keményen, elszántan ütik a rablók nyomát) Nesze, neked, Rühes, Nyúzó, neked is, nesze, neked Rühes, Nyúzó, neked is, Pofás, ez a tiéd!...

- VÉGE -