2015. augusztus 26., szerda

Három éve ezen a napon  hunyt el Matekovics János, erdélyi magyar író, újságíró, szerkesztő Az alábbi írásával rá emlékezünk!

 

Apám kíméletlenül -semmivel és senkivel sem törődve - elmondta az IGAZSÁGOT.

A szülőfaluja, Simonyifalva falunapja sem lehetett kivétel 

MJZ.

 

                                                           a Simonyi-napok
ERDÉLYI RIPORT, Matekovics János, 2003. augusztus 13



A HÁZ MEGMARAD



-a falu gondjairól nem beszéltünk –

A 3. SIMONYIFALVI NAPOK megrendezésében és lebonyolításában – akárcsak az első kettőében – elévülhetetlen érdemeket szerzett a nagyzeréndi körorvos, Hevesi Jóska, akit közírói nevén Hevesi Mónár Józsefként tán jobban ismernek szerte az országban és a határokon túl mind az újságolvasók, mind pedig azok a „rendes magyar emberek”, akiket ilyen minőségükben a Kőrösköz perpetuum mobiléje egyszer-kétszer-sokszor ezért vagy azért felkeresett”

  • írja simonyifalvi beszámolójában D.L. az Erdélyi Napló augusztus 5-I számában.
Enyhén meglepett, hogy „harmadik” Simonyi Napokat említ, holott ő maga szerkesztette meg az elsőről szóló két teljes oldalt kitevő riportot (Erdélyi Napló, 2000. szeptember 12.), és a harmadikról írt szintén majdnem ugyanolyan terjedelmes beszámolót. Az igaz, hogy Hevesi József minden elérhető magyar lapban 3. Simonyi Napokról írt – amelyen maga is jelen volt utóbb a Simonyi Társaság(zeréndi) elnökeként. Előfordulhat, hogy ő maga sem tudott arrúl, hogy a legelső Simonyi Napokon, ahol ő sem szerzett „elévülhetetlen érdemeket”, mert az ünnepségsorozat gondolatát a simonyifalvi téesz Amerikába szakadt egykori főmérnöke majd elnöke Tanács Ottó vetette fel egy, a régi barátaival Haász Tibor polgármesterrel, Szívós László községi tanácsossal, akkoriban még vezetőjével, a Leveles Népi Együttes és a falu örökös kultúrigazgatójával, László apjával Szívós Imrével való borozgatáson.Akkor indult tehát ez a kétnapos rendezvénysorozat, Simonyifalva visszavár jelmondattal, amelyben a falu legalább erre a két napra az egész világba szétszóródott fiait. Ezen a rendezvényen vetette fel e sorok írója a Simonyi Alapítvány vagy Társaság megalakításának gondolatát egy népes gyülekezet előtt, amelyen jelen volt és fel is szólalt Tokay György képviselő, és ebből az alkalomból kezdték meg Tanács Ottó és ugyancsak „amerikás” húgai javaslatára – „idegenbe szakadt” falusfeleink az adakozást a simonyifalvi kulturális tevékenység, az iskola és az óvoda, az egyház és a sport javára. Az akkori kezdeményezés az idén is folytatódott Tanács Ottó például 1. 000 dollárt adott át a Simonyi Társaság pénztárosának és az önkormányzatnak ugyanazokra a célokra, és a New Yorkig jutott falusfelünk Törőcsik Lajos – a forintokat is átszámítva 670 dollárt juttatott a Simonyi Társaságnak.
Tanács Ottó most is ott ült a vendégek asztalánál, egyként és a sok közül és az égvilágon senki sem említette, hogy azért valami köze neki is lett volna ezekhez a Simonyi Napokhoz.Mind a négyhez.

Maszek Tűnődések

Ha csak valamivel is bölcsebb lennék, ezt a riportot, beszámolót, reflexiókat vagy minek is nevezzem, nem írnám meg. Az ember üljön a fenekén a maga kellemetlen, ünneprontó kis véleményével, gyanítható sértődöttségével, és ne komplikálja az életét. Vagy ha mégis írásra vetemedik, lássa meg legalább csak a pohár teli felét.
Sajnos, ilyen bölcsnek lennem nem igen sikerült életem és hosszú újságírói pályám folyamán, s most is elmondom (most elmondhatom) azt, amiről úgy gondolom, hogy el kell mondani, kerüljön amibe kerül. Többen is kérték ezt simonyifalvi barátaim közül, bár a családom minden áron megpróbált visszafogni. Amit eddig nagy ritkán tettem meg, már a Simonyi Napok másnapján kis megbeszélést tartottunk Haász Tibor polgármesterrel,Szívós Lászlóval, Bier Ferenc RMDSZ-elnökkel, Törőcsik Lajossal, Tanács Ottóval és a húgaival, s még néhány érintett emberrel arról, hogy hogyan látjuk az idei rendezvényt, s hogyan tovább, vagyis arról, hogy mit is kellene megírnom. Elsősorban Hevesi doktor szerepének a megítélését akartam tisztázni, mert úgy éreztem,hogy én túlságosan elfogult vagyok, mivel úgy látom, a mostanában eldivatosult fórumok szintjére vitte a falunapokat, ahova meghívta a maga kétségtelenül jeles ismerőseit; költői, írói, újságírói ambícióihoz nem rossz háttér egy ilyen rendezvény, ahol (persze, csak az első napon, amíg a vendégek el nem mennek), mindenütt ő képviseli a falut, levezeti a műsort, s mindenkiről elmondhatja a maga rögtönzött és túlzóan magasztaló szövegeit – elmondta rólam is.

Egy régióközi,sőt nemzetközi fórum túlméretezett műsora


Őszintén szólva, sajnálom tőle a riportból elragadott teret, de annyira jellemzőnek tartom ezt a fellegekben járó műsorelképzelést, hogy kénytelen vagyok, ha csak kivonatosan is ismertetni a Hevesi doktor által drótpostán eljuttatott programot, amit gondolom, minden hazai magyar lap megkapott, és jutott belőle bőven a magyarországiaknak is.Ez a műsorterv egy mintegy nyolcsszáz lelket számláló kis falu ünnepére készült:
2003 augusztus 2, szombat Tokay György országgyűlési képviselő, Simonyifalva díszpolgára három témazászló alá seregelteti az érdeklődőket, s a felkért eléadókat:
1.Eurórégiós gondok és gondolatok (tizenegy előadó, köztük román nemzetiségűek is).2.A nemzettudat megmaradásának esélyei(ugyancsak tizenegy előadó, közöttük legnagyobb meglepetésemre, Beke György, Kányádi Sándor, Szabó Magda) 3.Új helyzetekben az egyetemes magyar irodalom (e köré a „témazászló” köré tizenkét hazai és magyarországi előadót „seregeltetne” a meghívó szerint Tokay György)
Témazáróként „szép verseket” mondanak el a II. Simonyi Imre Országos Szavalóverseny díjazottjai…” – és mindezt az 1 órára kitűzött ebédig.Némi megkönnyebbülést okozott, hogy a mostanában egymást követő fórumok elszánt utazó szónokai mégsem jönnek el. Délután „A két Simonyi”- emlékezések, értékelések, dokumentumok.dr.Hevesi József a Kőrösközi(?) Simonyi Társaság elnöke köszönti a megjelenteket.Az alkalomhoz illő képzőművészeti tárlat,helytörténeti és emlékkiállítás űllít emléket a két Simonyinak(Simonyi Imre költő, báró barbácsi és vitézvári Simonyi József huszárezredes)A tizenhárom előadó neve között meglepetten veszem észre a magamét. Bier Ferenc és Szívós László engem még tavasszal könyvbemutatóra, olvasótalálkozóra hívott meg. (telefonon még Hevesi doktor is könyvbemutatót emlegetett).A meghívást igen megtisztelőnek tekintettem, s valahol méltányosnak is, hiszen az Eljutni a túlsó partra című riportkönyvemben két Simonyifalvával kapcsolatos riport is szerepel – az egyik éppen arról az első Simonyi Napokról, amit most megpróbáltak elfeledtetni, holott ugyanaz volt a jelmondata, mint a mostaninak Simonyifalva hazavár, és az évtizedek során nagyon sok cikket írtam a szülőfalumról. A 15.00 órától 18.00 óráig terjedő műsoridőben – mivel este hatra tervezték a Simonyiak Házának felavatását – be kellett férnie még – nyilván az előadások emelkedettségét oldandó, - egy „színesnek” is: „A költő (mármint Simonyi Imre.M.J.) verseiből Kalapos László színművész, ill. Dombai Zoltán előadóművész válogat.Vasárnap délelőtt ökumenikus istentisztelet, délután „sportvetélkedők”szerepelnek a meghívó szerint a programban.(Tulajdonképpen nem „sportvetélkedők” voltak, hanem a Simonyifalván hosszú évtizedek óta hagyományos labdarúgó kupamérkőzések sorozata, s a meghívó arról sem tudott, amit – tudomásom szerint - a vendégekkel és az újságírókkal együtt távozó Hevesi József sem látott: mintegy teherautónyi farönkből összerakott tábortűz lobbant bele az estébe, s a későbbi órákban pedig látványos tüzijátékkal ért véget a negyedik Simonyi Napok.

Aggályok

Nem akartam hinni a szememnek. Teljesen elképedtem: mi köze ennek a „témazászlóknak” a falu népéhez, a Simonyi Napokhoz? Ez, kérem, valóságos egy fórum, amit, szó se róla, Simonyifalván is minden további nélkül meg lehetne rendezni, de nem úgy, hogy megpróbálják lenyeletni a falu népével, hogy mindez a magasröptű eszmecsere az ő ünnepének a része, sőt : lényege. És vajon ez a sok jeles személyiség tényleg eljönne Simonyifalvára? És ki fizeti az útjukat, az elszállásolásukat, étkeztetésüket? Mit csinálnak addig a román nemzetiségű előadók, amíg a magyarok beszélnek, s mihez kezdenek a magyarországi vendégek a román nyelvű előadásokkkal?Hogy oldják meg a szinkrontolmácsolást?
Nem tudtam elhinni, hogy a 76 éves Beke György, a 86 éves Szabó Magda, és a 73 éves Kányádi Sándor – csak úgy tizenvalahány előadó egyikeként, s nem külön meghívottként egy neki szentelt műsorra – lezarándokolna Simonyifalvára.Mi ez
akkor ? Szélhámosság? Ahogy a fővárosi hakniszervezők szokták csinálni: a plakátokon egy csomó sztár „húzó nevével” becsalogatják a vidéki közönséget a koncertre, akik természetesen – különféle ürügyekkel: betegség, külföldi meghívás, tévéfelvétel stb,stb. – nem lépnek fel a koncerten, csak az ismeretlen, harmadrangú dalnokok. Ezt azért ellenőrizzük egy csöppet. Felhívom Beke Györgyöt Budapesten: „Gyuri, te tényleg eljössz a Simonyi Napokra, ahogy a meghívón áll?” „Szombaton úgyis Aradon leszek, a Böszörményi Zoltán riportpályázat díjainak kiosztásán, s meghívott ez a …(valamilyen jelzőt mond) Hevesi Jóska.Onnan kiruccanunk Simonyiba.Kíváncsi vagyok a faludra – olvastam, mit írtál róla a könyvedben. Na de fejezzük be, mert rámegy a nyugdíjad! Majd találkozunk Simonyiban, és ott nyugodtan beszélgethetünk”Te jószagú ég! Gyuri tényleg eljön.De vajon Kányádi?Felhívom Kolozsvárt. Csak a költő felesége van otthon, a férjr valahol a csíki hegyekben.Augusztus elsejéig.Nem tudja, utána mi a programja.Tehát még ő is eljöhet. Még csak egyetlen próbát teszek: rácsengetek az Erdélyi Napló főszerkesztőjére, Dénes Lászlóra: „Laci, látom te is szerepelsz a Simonyi napok meghívóján.Tényleg eljössz?” „Nagyon valószínű, hogy kiugrom. Nem hagy békén ez a …( jelzőt mond) Hevesi Jóska.!”
Úgy látszik, mégis eljön a rengeteg vendég és Böszörményi Zoltán nyilván ki is szállítja őket. De csak az aradi ünnepség után. Mikorra érkezhetnek meg? És hogy lesz azután? Sorba felhívom simonyifalvi barátaimat Bier Ferenc RMDSZ – elnököt, és Szívós László tanácsost.A szöveg majdnem ugyanaz. „Fiúk, miféle programot állítottatok itt össze, vagy hagytatok jóvá? Pillanatnyilag éppen ez a három „témazászló” foglalkoztatja a falu népét? Ezektől függnek Simonyifalva holnapjai? És ki fogja ezeket a hatalmas dumákat a faluból végighallgatni? És mihez kezdtek azzal a rengeteg vendéggel?” „Ez nem a mi asztalunk.A meghívottak nagy részéről nem is hallottunk. A doktor intézett mindent, velünk semmit sem egyeztetett.Nála a pecsét, annyit szed ki a Simonyi Társaság pénzéből, amennyit akar, és arra, amit fontosnak vél, azt hív meg, akit jónak lát, Ott pályázik a Társaság nevében, ahol akar, a tagokkal nem egyeztet semmit.” „Megértettem, fiúk, de gondolom tisztában vagytok azzal, hogy ő – volt már példa – rázós helyzetekben egyszerűen nem volt elérhető. De ha ott is lesz, a balhét Haász Tibi, ti, részben én, s végső soron a Simonyi Társaság és Simonyifalva viszi el! Mi járatjuk le magunkat! Ha egy olyan kaliberű író, mint Beke György ,és egy akkora költő, mint Kányádi Sándor megtiszteli a falunkat, annak meg kell adni a módját. Én felpakolok egy csomó könyvet, és majd becsületesen bemutatom őket. Ellátom a szinrontolmács szerepét is, ha muszáj.Már csütörtökön otthon leszek, megbeszéljük.” „Gyere, nagyon várunk!”

A program roncsai

Az augusztus 2-án megjelent Romániai Magyar Szóban olvasható Hevesi Mónár József terjedelmes cikke a (természetesen) „harmadik” Simonyi Napokról, némileg módosult programmal. Illusztráció: Simonyi óbester portréja a meghívóról és Hevesi Mónár József egyedül, a „készülő” emlékház elött, az óbester szobrának makettjével. Ha ez a lap még aznap megérkezik a faluba, megtudhattuk volna, hogy a neves művészettörténész és előadóművész Banner Zoltán is fel fog lépni, és ő nyitja meg Brittich Erzsébet, Sinka-Szabó Hajnalka Erdős Beáta és Sinka-Szabó Zoltán kiállítását. ( Mint kiderült, ő maga is csak az előadóművészi föllépésről tudott, Simonyifalvára érkezte után tájékoztatták csupán, hogy ő nyitja meg a kiállításokat is. Aggodalmas arccal nézte végig a képeket, s kért, hogy mondjak valamit a művészekről, mert még nem is hallott róluk. De aztán a megyitó –az is ! – elmaradt) Ugyancsak az RMSZ –ben jelentette be Hevesi Mónár József, hogy ez alkalommal Böszörményi Zoltánt is Simonyifalva díszpolgáráva avatják. (Különben teljesen megérdemelten, ő rendezte meg és finanszírozta a nagysikerű Simonyi napot az aradi Jelen házban, jelentős összegekkel támogatta a Simonyiak Háza befejezését a Simonyi Díj létrehozását stb. Beke Györgynek pedig Simonyi Díjat adományoznak, tudtuk meg a cikkből.
Szombat délelőtt a gyulai önkormányzat harminc főt meghaladó küldöttsége és szerényebb létszámban a debreceni önkormányzat képviselete is megérkezett. a Simonyiak Háza felavatása két anyaországi város számára is nagy esemény volt, hiszen az ő anyag támogatásukkal jöhetett létre .(simonyi Imre élete végéig Gyulán élt, Debrecenben pedig az ott tetemes ideig élő és szolgáló Simonyi óbesternek van nagy és terjedő kultusza):Tokay György viszont egyetlen „témazászló” köré sem „seregeltetett” senkit, mert… nem volt jelen – ő is Aradon ünnepelt.És különben is csak egyetlen termet rendeztek be a fogadásra- benne a téglalap kerületeként fölállított hófehér abrosszal terített asztalok. Az asztalokon kisüsti, borvíz, kalács, sós sütemények .A délelőtt tulajdonképpen csak Simonyi Imréről szólt, de azért szóba került Simonyi óbester is és fia ,a falualapító , az egykori miniszter báró Simonyi Lajos. A fiatalok szavaltak, aztán a sebtében és ügyesen megterített asztalokon felszolgálják a felséges ebédet, és felnyitják a söröket.
Remek hangulatú eszmecserék az asztalok mellett.Még mindég nagyon aggódom. Megkérdezem a polgármestert: „ Mi lesz, ha megérkezik Aradról a rengeteg vendég?” „Te csak ne idegeskedj:Százötven ember fogadására készültünk fel, akár meg is duplázhatjuk a vendégek számát” Bier Feri, Szívós Laci, majd Hevesi doktor is gyomroznak:álljak fel, mutassam be a könyvem. Húzódozom: „Ne vicceljetek! Ebben az oldott, vendéglői hangulatban?! Pont az én könyvemre kíváncsiak! A falumból a környeskörül elhelyezett székeken úgy tizenöt-húsz ember üldögél a hazalátogató , nem „hivatalos” vendégekkel együtt, felváltva persze, kicsit sok a szöveg. Már a mikrofon felé lökdösnének, mikor megmenekülök. Megérkeztek az aradiak, délután négy körül. Hevesi a (máskülönben gyakran befulladó) erősítő segítségével igyekszik úrrá lenni a lármán, és megkezdődik, infernális hajszában és részben zajban
a program, „témazászlótól” függetlenül, vegyesen. Rövid, tömör, frappáns szövegeket hallunk, és alig elviselhetően terjedelmes, fárasztó fejtegetéseket Böszörményi Zoltán laudációját Csép Sándor a MÚRE elnöke még el tudja olvasni valahogy, de Beke György díjazása egy-két perc alatt leszalad. Restellem magamat, de nincs mit tenni. A műsor végén én is mondok néhány mondatot, néhányan odafigyelnek.Hevesi szeretne befejezni a műsort, ideje lenne megnyitni az emlékházat, de mindig akad még néhány makacs előadó, akinek a közölnivalója nem maradhat el. Végül a holtfáradt társaság átvonul a pár lépésnyire levő emlékház elé, ahol már nagy tömeg várakozik, és megkezdődik a ceremónia.

Megjegyzések


Ebben az írásban, az olvasó nyilván észrevette, nem lüktet különösebben a Hevesi doktor tevékenysége iránt iránti maradéktalan bámulat és áhítatos elismerés – valószínűleg elég kirivó ellentétben a hazai és külföldi beszámolók alaptónusával. Én viszont nemcsak azt láttam, nemcsak arról hallottam, mint a vendégek, akiket ő hívott meg alig elhárítható szívóssággal, ő fogadta őket, mikor megérkeztek, levezette a műsort, s eközben mindenkit méltathatott, átnyújthatta a Simonyi díjat, és ugyancsak ő búcsúzott el. Mit láthatott, tapasztalhatott a vendég. Egy kicsit zsúfolt volt ugyan a program, de ragyogó hangulatban, kimosdva, ünneplőben állt előtte a falu, ragyogóan meg volt szervezve a vendégfogadás, az elegáns sátrakban alkalmas asztalok, padok remek volt az étel, friss és jéghideg a szombaton és vasárnap mért sör, nagy sikert aratott a szombat délutáni „kultúrműsor”, az „öregek” Leveles népi együttese és a gyerekeket és fiatalokat tömörítő Pitypang csoport Szívós László vezénylete alatt. Nem egészem mellékesen jegyezném meg, hogy Szívós Imre, akinél kevesebben tettek többet a faluért,ahogyan a faluban szeretettel nevezik, Öcsi, megrendült egészségi állapota ellenére is hajnali ötig húzta „a talpalávalót” előbb a Levelesnek, aztán a Pitypangnak, végül a mulatság résztvevőinek.
A Simonyiak Háza csodálatra méltó, friss, üde, előkelő az újáépítettségében, és az elrendezett környezetében – de csak a felavatása előtti késő este érkezett ide a Simonyi Társaság elnöke, Szívós László viszont – édesanyjával,feleségével és gyermekével – és mert vállalkozó, néhány alkalmazottjával együtt – heteken át éjt nappallá téve dolgozott a ház bepucolásán és berendezésén, a Pitypang együttes tagjai is napokig dolgoztak itt, festették a kerítést, az ablakokat, mások szerelték a villanyt, kiállíthatóvá tették a tárnyakat. Mészáros István vállalkozó is napokig dolgozott, ugyancsak alkalmazottaival, és nagyon sok simonyifalvi ember szerzett a negyedik Simonyi Napok során – azok is, akik felhúzták a sátrakat, intézték a beszerzéseket, szervezték a kupamérkőzéseket, rendbe tették a sportpályát, levágták az állatokat, főztek, sütöttek, felszolgáltak, stb,stb. – „szerzett elévülhetetlen érdemeket”, de semmit sem tettek azért, hogy róluk lelkendezzen a sajtó, nem saját imédzsüket építették, s nem a saját kapcsolataikat ápolták, vagy terjesztették ki - ők csak tették a kötelességüket a faluért. Egy pár elismerő szót ők is megérdemeltek volna ezen a rendezvényen.
Ami pedig a felfújt és utopista programot illeti – nem ez érdekelte Simonyifalvát, hanem az, hogy ebben az új, váratlanul reá szakadt újmódi világban mihez kezdjen, hogy tudna jobban boldogulni. Haász Tibor polgármester péntek este ismét lelkesen beszélt nekem erről: A Simonyiak Háza nagyszerű lépés ahhoz, hogy a falu elinduljon a faluturizmus szárba szökkenése felé az emlékház nagy kertjében ki lehet alakítani a megfelelő infrastruktúrát, be lehet rendezkedni a civilizált vendégfogadásra – elvégre ez a létesítmény olyan látványos attrakció, amiért érdemes ellátogatni Simonyifalvára: A faluturizmus lehetőségeiről bőven szólt a polgármester az első a Simonyi Napok alkalmával megjelent riportban, nem ismétlem el, mit mondott akkor. Erről kellett volna beszélni a negyedik Simonyi Napokon – hogyan tovább, hová, merre, Simonyifalva, simonyifalvi emberek!
Ami pedig Hevesi Józsefet illeti, ő nem a Simonyi Napok „ megszervezésében és lebonyolításában” szerzett „elavulhatatlan érdemeket” Azon a vasárnapi tanácskozásunkon mindenki elismerte, hogy Simonyi Imrének – a Hevesi doktor színre lépése előtt voltaképpen semmiféle kultusza nem volt idehaza. Egyedül neki jutott eszébe a szülőház – az ún. Annabring ház – megvételének és újjáépítésének, emlékházzá való berendezésének gondolata. Tagadhatatlan tény, hogy ugyancsak ő járta ki – később már Haász Tibor polgármesterrel közösen – hogy a gyulai és a debreceni önkormányzat anyagilag támogassa ezt az elképzelést. Ő hozott el annyi kiváló embert a faluba, és a nevéhez fűződik az a hatalmas népszerítő kampány, amiben Simonyifalván kívül nem sok magyar kistelepülés részesült Romániában. Az utóbbi esztendőkben. De ez már más fejezet.

Matekovics János


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése