Olyan könnyű elrontani

Matekovics János:

Olyan könnyű elrontani

- önéletrajzi dráma sok-sok részben -

(nyitókép)
2002-2006

A szín néhány jellegzetes orvosi készülékkel hozza a kórház reanimáló részlegének rideg és vészjósló hangulatát. Oldalról asszonyi jajgatás, valaki, valószínűleg a férje, befejezte.
A Szerzőt hordágyon tolja be két markos betegszállító, a hordágy mellett egy fiatal, csinos ápolónő az infúziós palackkal, a másik oldalon a Feleség, idősebb, csúnya, merev nő, slamposan, szatyrokkal. Mint egy humanitárius küldetést teljesítő fáradt és kissé unott vénkisasszony.
SZERZŐ: Kár, hogy nincs a markomban egy gyertya. Hatásosabb lenne a bevonulás.
ELSŐ BETEGÁPOLÓ: Ne fessük az ördögöt a falra, Matek úr! Magának nincs semmi gyertyás baja, Isten őrizz! Egy-két hét múlva azt is elfelejti, hogy idehoztuk
SZERZŐ: (jelentőségteljesen) Ezt egész könnyen el tudom képzelni...
FELESÉG: Még mindig kedved van hülyéskedni?
SZERZŐ: Esetleg jajgathatnék? Vagy jobban illene hozzám a káromkodás?
FELESÉG: Viselkedj már egy kicsit felnőttként! A re-animáló nem diliház, ahol vicceket mondanak.
SZERZŐ: Értettem. Tartsuk be a hullajelöltek illemtanát.
FELESÉG: (nem válaszol, csak legyint: reménytelen eset.)....

Megjegyzés: A szerző kézirata ma került elő. Töredék, de szerencsére sok megvan belőle.