Mentünk az utcán és vittük a gyereket

 Matekovics János:

Mentünk az utcán és vittük a gyereket

Hagyjad Csabikát, viszem inkább én, leejtheted, vigyázz már egy kicsit, hagyjad, nagyon kérlek, ne legyél érthetetlen, nem veszed észre, hogy tántorogsz –

            Ne, ne csókolj, Zolikám, hagyjad, kedves, majd máskor, kérlek, add ide a gyereket, viszem inkább én, elejted, Zolikám, hiába szorítod, könyörgöm, add ide nekem –

            Hagyjad, Monica, viszem inkább én, ne lássák, hogy te viszed, Zoliékat ismerik, hagyd el, jobb, ha én viszem, ne akard, hogy magyarázzam, miért, segíts, hogy vegyük el tőle a gyereket, kérlek Zoli, ne légy olyan makacs, add ide Csabikát –

            Hagyjad, Zolikám, drága, kérlek szépen, ne legyél rossz, leejted a gyereket, adjuk oda a barátodnak, jobb, ha ő viszi, nem veszi el tőled senki a gyereket, , ne legyél olyan buta, add oda neki, Zolikám, ne legyél olyan buta, add oda neki, hát a legjobb barátodat sem ismered meg –

Ő… Bari… rendes…gyerek…engedjetek…pisilni …akarok  -

Zoli, legyél eszednél, Zoli, ne menjen el az eszed, itt laknak a főnökök, hogy nem vigyázol egy kicsit, hát pontosan itt akarod, Zolikám? Monicával vagy, te őrült, és pont itt a főnökök előtt, mi a fenét csináljak veled – óh, istenem, állj a másik oldalra, Monica, hogy legalább ne lássák olyan nagyon --- nem tudja abbahagyni, az istenit neki, sört ivott, nem tudja abbahagyni --- végre, gombolkozz már be, Zolikám, kérlek, hallgass rám, nappal van még, és figyelnek az emberek, dehogynem törődsz vele, gondolj Monicára legalább, itt van veled, hát hogy nem tudsz uralkodni magadon, indulj már el, csak legalább jönne egy taxi, az isten verné meg, hogy egy taxi sem jár errefelé -

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

            Gyere már gyorsabban, és ne nyúlkálj a gyerekért, fogom én jól Csabikát, hagyd már el a gyereket, itt járnak el a buszok, gyere már, forduljunk be a tér felé, na jó, ha itt akarsz, de erre járnak el a buszok, és az emberek ráragadnak az ablakra, és röhögnek, persze, mit is csinálnának ilyenkor az emberek, röhögnek, mert valaki tántorog,részeg tehát, mert tántorog, hogy szeretném odakiáltani nektek, emberek, akik röhögtök az ablakok  mögött, hogy fordítsátok el a fejeteket, mit amikor anyát láttok, aki szoptatja a gyerekét, ne röhögjetek, mert a röhögést szégyellni kell, és nem tudjátok, ha ismeritek is, hogy ki ez az ember, aki itt tántorog, még jó, hogy el tudtam venni tőle a gyereket, legalább nem gyerekkel látják, ne sírj már Csabika, kicsi fiam, mindjárt haza érünk, ne sírj, itt van velünk apuka, látod, ott jön a nénivel, ne sírjál Csabika, vagy neked hiába is beszélek, mit bánod te, hogy röhögnek rajtunk, s hogy mennek a buszok a röhögő emberekkel --- nem, nem fenyegetőzöm, és nem kapok fel egy követ, hogy bedobjam az ablakon, ne félj, Csabika, régen nem csinálok én már ilyet, rendre szokott, illedelmes ember vagyok, és egyáltalán nem találom meg azt a szérumot, ne sírjál, Csabika, mert csörtet utánunk apád, úristen, milyen bamba, vadállati ragaszkodást tükröz az arca, ne hülyéskedj, Zolikám, hagyd nálam a gyereket, álmos, azért bömböl, vigyázok én rá, hagyjad, hogy én vigyem, Monica, segíts, hogy nem tudtad szóval tartani, látod, most megint elvette a gyereket, és el fogja ejteni, hogy hallgat ez a Csabi, és bújik az apjába, persze, ha mindig az apjával van, Gizinek állandóan dolga akad, hogy ne kelljen a gyerekkel ülnie, könnyú azt mondani, hogy dolga van, hányszor szóljak neked is Monica, hogy hagyjál itt bennünket, hazaviszem én Zolit, ne kompromittáld magad, hiszen menyasszonynak számítsz, és nem érdemes mindent újra felborítani, nagyon jól tudod, nézd, hogy fogja a gyereket, hagyjad, majdcsak hazaviszem én, vedd el tőle a gyereket, ha már annyira akarod, csak neked adja oda, próbáld hozzám ereszteni, nem, hiába minden, csak neked adja oda --- az meg ott Veres volt, biztosan meglátta, és elmondja holnap, beteg is lenne, ha nem mondaná el, jópofa szenzáció, gyerekek, Zoli berúgva egy idegen nővel, és a nő vitte a gyereket, nagy ügy lesz ebből a jópofa szenzációból, mert mindig akadnak, akik éberek, az isten verte volna meg azt is, aki beleturkál a más legbelső szentségébe, liliomtiprók!!! Zolikám, üljél már csendben egy kicsit, hagyd el már, no, pisiltél az előbb, tartsd vissza, amíg hazaérünk., Veres úgyis meglátott az imént, a drága kollégád, aki nem képes becsületesen megírni egy hírt, sohasem fogja megbocsátani neked, hogy tehetséges vagy, és hallgatnak rád, hiába írod a nyúlfarkokat, hiába rojtozódott ki rajtad a ruha, nyúlfarkokat írsz, hogy pénzt keress, és nem írod meg a regényeidet, és a dráma is abbamaradt, ahogy én sem találom meg már azt a szérumot, ne szorítsd olyan nagyon a gyereket, vagy legalább ügyelj, hogy ne menj az oszlopnak neki, szerencsétlenné teheted--- nem írod meg a drámát, neked gyors pénzek kellenek, és húzod egyik napról a másikra az életet, és a szerencse-jegyeket is hiába téped fel, hat lejt is csak azért nyersz, hogy még jobban bevadulj, és aztán iszol, mert holnap újra meg kell adni a pénzeket, és írni kell a nyúlfarkokat megint, és le kell vetni magadról szép lassan az igazság-ruhát, és ki tudja, hogy fel bírod-e még ölteni, de mit tudnak erről az emberek, akik röhögnek a buszok ablakai alatt, ülj már nyugodtan, ne piszkáld a gyereket, jobb, ha én viszem, hogy röhögnek az ablakok alatt, fel kéne már egyszer kapni a köveket, mikor kapjuk már fel a köveket –

            Zoltikám drága, nyugodjál meg, viszem én egy kicsit a gyermeket, Bari majd hoz egy taxit nekünk, hagyjad, akkor fogja ő a gyereket, és kapaszkodj szépen belém, vigyázz a gyerekre, Bari –

            Cso… csodálatos… nő … én …disznó…csúnyán…mondtam, hogy … nem…veszem…el… de ő mégis… sokszor nem is… érti, hogy…. mit… pénzem is… alig… ő többet… nem fogadja… el –

            Jól van, Zolikám, de hagyd el most ezt,  Monica, szaladj inkább te a taxiért, kellett volna kérjek egy üveg rumot, megint veszekedni kell Gizivel, most aztán nem bírom tovább, és kipakolok neki, nem tudom megállni, hogy ne pakoljak ki, kellett volna kérjek egy rumot, elég volt mára józanul, holnap, majd újra felkelünk, és nyakunkba vesszük a terheket, ki-ki amit megcsinált, miért nem lehet az életet is újrakezdeni, mit a kártyapartit rossz osztás után, egye fene, megfizetnénk a bankot is, hátha minden jóra fordul megint--- jól van, uram, segítsen megfogni a barátomat, a hátsó ülésre fektessük, nem hagyja csak nála a gyereket, majd én visszahajlok, és figyelem, jól van, Monica, megmondom neki, bár felhívhatnád te is, jó, ahogy gondolod, hajtson már, uram, mit tétovázik, megfizettem az utat, maradt még annyi pénzem, jó, hogy elaludtak mind a ketten, én is álmos vagyok, pihenjünk egy sort, mert holnap reggel lesz megint, és nem akarom, hogy álmos legyen a szemem--- ha a kártyában lehet---

(Bukarest, 1965 körül)

Megjegyzés: Bár ezt a karcolatot 1965 körül írta a szerző: fontosnak tartotta, hogy 2005-ben megjelentesse egy könyvecskében, valamint a 2002 és 2006 között írt önéletrajzi drámaeposzába is, a Milyen könnyű elrontani című darabjába is beillesztette