Kocsis István: Matekovics-matinék

KOCSIS ISTVÁN:  Matekovics-matinék

 Forrás: UTUNK ÉVKÖNYV '70

Én most nagyon  szeretnék  az Ifjúmunkás-matinékról írni, amelyek eddig öt városban, ahogy az öt város kultúrájának hivatalos irányítói elismerték, megpezsdítették a fiatalok kultúrális életét...

De nem írhatok az Ifjúmunkás-matinékról, mert Ifjúmunkás-matinék nem voltak... Ifjúmunkás-matinék felcím alatt Matekovics János szervezett Matekovics-matinékat. Persze, nevezhetnénk azért mégis Ifjúmunkás-matinéknak, mert a matinék az Ifjúmunkást mépszerűsítették és Matekovics, aki már tíz éve szerkesztője az Ifjúmunkásnak, akarva akaratlanul csakis az Ifjúmunkás szellemében szervezhette matinéit...

Elindult hát Matekovics matinékat szervezni, körülbelül olyan energiatartalékkal, amennyivel Napóleon elindult a világot meghódítani... Ennyi energiával szervezni természetesen  már nem lehetett, csak túlszervezni...

És megérkezett Nagyváradta is. Az első napokban temészetesen csak telepszemlét tartott, és vagy ötszáz embernek felolvasta a matiné sokoldalas tervét... mind az ötszázan a fejüket csóválták... Az ötszáz között volt vagy tíz színházi ember is, akik gúnyosan mosolyogva megmagyarázták Matekovicsnak, hogy terve megvalósításához legalább annyi befektetés kell, amennyi egy fél évad színházi előadásaihoz.

Vesztükre mosolyogtak gúnyosan. Matekovics legelőször a színház embereit szervezte be, és öt rövid egyfelvonásost írt számukra (késő éjszaka írta őket, amikor már az egész város nyugovóra tért, tehát már nem lehetett szervezni), amelyeket majd a matinén kellett bemutatniuk. Néhány nap múlva a színház vezetősége már csodálkozva figyelt fel arra, hogy színészeik, mintha nem is színészek lennének, pontosan jelennek meg az egyfelvonásosok próbáin... de csak addig csodálkoztak, amíg meg nem tudták, hogy Matekovics megszervezte, hogy a színészek népszerűsége attól függjön, hogy milyen lelkiismeretesen próbálják az egyfelvonásosokat.

Amikor a színészek már lelkiismeretesen próbáltak, Matekovics filmforgatókönyveket írt azok számára, akik amatúrfilmesek lettek volna, ha lett volna, aki filmezést szervezzen számukra, a forgatókönyvvel a kezében felkereste őket és megszervezte a  forgatókönyv leforgatását.

De amikor a film forgatása elkezdődött, Matekovics már közel  tíz napja Váradon szervezett, és a váradiak már kezdték negismerni egymást: nem tehettek ellene semmit, meg kellett egymással ismerkedniük, mert Matekovics általában negyven-ötven embernek adott ugyanazon helyre találkát. Egy ilyen találkán például megismerték egymást a nagyváradi fiatal képzőművészek. Ez a taláka különben már akkor volt, amikor a váradi képzőművészek becsülete a szervezés jóvoltából már csak attól függött, hogy hány plakátot készítenek fejenként a matiné népszerűsítésére. (Nyomdai plakátokról Matekovics már az első napon lemondott:  a nyomttott plakátokkal való nészerűsítés túl egyszerű szervezést igényelt volna, és rűadásul a nyomda egyetlen szöveget akart sokszorosítani, márpedig Matekovics csak Bukarestből Váradra utaztában több, mint ötven  népszerűsítő szöveget gondolt ki és memorizált..  A váradi képzőművészeknek hát el kellett vállalniuk  a több, mint száz plakát elkészítését, de ezzel még nem úszták meg... Miután Matekovics a képzőművészeket bemutatta egymásnak, elhatározta, hogy ráveszi őket, hogy egymás műveit is megisnerjék, s elhamakodottan ki is jelentette, hogy a matiné napjára képzőművészeti kiállítást szervez, amelyen minden nagyváradi képzőművésznek ki kell állítania...Elhamarkodott volt a kijelentése, mert nem számolt azzal, hogy a váradi képzőművészek nem csoportos, hanem egyéni kiállításról álmodoztak.... Hogy az ajánlata elhamarkodott volt, abból vette észre, hogy a képzőművészek többsége hűvösen hátrahúzódott, és kijelentették, hogy ők nem bánják ugyan, de nekik nincs idejük az alkotásaikat a kiállítás helyére cipelni. Matekovics akkor felírta a hűvösen önmagukba zárkozott képzőművészek címét, másnap délelőtt pedig bejárta Nagyvárad cukrászdáit  és bárjait, és a cukrászdák és bárok délelőtti közönségét beszervezte képzőművészeti alkotások cipelésére... De a váradi képzőművészek nem úszták azért meg annyival sem, hogy meg kellett ismerniük egymás alkotásait, Matekovics elhatározta, megszervezi, hogy ne felejthessék el egymást, lefényképeztette az összegyűlt képzúművészeti alkotásokat (ha jól emlékszem, a fényképezésre a helybeli lapok fotósait szervezte be), a képekkel azután megjelent a nagyváradi nyomdában, ahol megszervezte, hogy könyvnyi reprodukciós gyűjteményt nyomjanak ki nagy példányszámban, amelyet majd a kiállításon műsorfüzetként fognak terjeszteni, és amelyből minden képzőművész szívesen visz majd haza, hiszen a saját alkotása is szerepel benne...

De talán rosszabbul jártak a váradi képzőművészeknél a váradi fiatal írók: ők már akkor évek óta azzal védekeztek, hogy azért nincs tényleges irodalmi élet Váradon, mert nem működik már a nagymúltú Ady Endre irodalmi kör. Matekovics nyomban újjászervezte az Ady Endre irodalmi kört, és azóta a váradi fiatal írók nem tudják megindokolni, hogy miérte nincs tényleges irodalmi élet Váradon.

Miután Matekovics ílymódon megszervezte Nagyvárad film-, képzőművészeti és irodalmi életét, maradt még néhány napja a matiné megszervezésére is, amelynek terve, mint ahogy a színházi szakemberek megállapították, legalább annyi befektetést feltételezett, amennyi egy fél évad színházi előadásaihoz elegendő....

Matekovics akkor a napi alvási idejét csökkentette két órára, és reggelente megszervezte  azok meggyőzését, akikre az éjszakai szervezéseihez szüksége volt....

Ezekben a napokban sajnálta meg Matekovicsot egyik újságíró kollégája, és arra kérte, adjon át neki a szervezésből. Matekovics egy ideig gondolkozott, majd megkérdezte: - Mit adsz cserébe?  - Hogyhogy mit adok cserébe? – Milyen szerveznivalót adsz, ha ebből átadok neked, na lássam, milyet?

És nagy szerencse, hogy nem adott át kollégájának a szervezésből... Mert így a pluszban szervezett műsorszámok csak három órával nyújtották meg az előadást.

*

De azóta a váradiak úgy ismerik egymást, mintha egy városban laknának.