Apám 1969. decemberétől 1971 júniusáig volt a bukaresti Petőfi Ház alapító igazgatója. Az alábbi grafika ebben az időben készülhetett róla:
Erről az időszakról maga így nyilatkozik Bányai Éva: Sikertörténet kudarcokkal c könyvében:
Az következett, hogy engem behívtak a Központi Bizottsághoz, és közölték, hogy én leszek az igazgató, írjam meg a beszédemet a megnyitóra, ami néhány nap múlva lesz.... Beviszem a beszédet a bukaresti pártbizottsághoz, mert oda tartozott a Ház, megnézték, és mondták, nagyon jó, látszik, hogy egy fiatal író írta őket, de lesz néhány észrevételük. A megnyitó előtt egy nappal közölték velem, hogy nem két nyelven beszélek, hanem csak románul, s ezzel a kezembe nyomtak egy primitív szöveget. Végül is azt mondtam, ha nem szólalok meg magyarul, akkor nem is beszélek... Kivertem a balhét, nagy botrány lett... Végül is két nyelven beszéltem.
Megrendelték a táblát, csak román felirat volt rajta, mondtam, hogy ezt nem tesszük ki, csak a kétnyelvű feliratot. Kiharcoltam. Nem volt pecsétem se egy fél évig ugyanebből az okból. ....
Aztán kétnyelvű lett a pecsét: A Petőfi-Ház egy hivatalos irata
Sőt, lett kétnyelvű fejléc is
Hogy intézményvezetőként milyen hatalommal rendelkeztem? Egyrészt kezdjük azzal, hogy volt hét-nyolc alkalmazottam.A Háznak semmilyen pénzalapja nem volt. Nem volt portársa sem. A milícia nem engedte működni a Házat portás nélkül. Akkor azt mondták a felettesem, hogy itt van a 229-es törvény, amely alapján alkalmazhatok embereket.Akkor felvettem portásokat és takarítónőket, és később nagyon sok diákot is alkalmaztam.
Hogy intézményvezetőként milyen hatalommal rendelkeztem? Egyrészt kezdjük azzal, hogy volt hét-nyolc alkalmazottam.A Háznak semmilyen pénzalapja nem volt. Nem volt portársa sem. A milícia nem engedte működni a Házat portás nélkül. Akkor azt mondták a felettesem, hogy itt van a 229-es törvény, amely alapján alkalmazhatok embereket.Akkor felvettem portásokat és takarítónőket, és később nagyon sok diákot is alkalmaztam.
Munkabeosztás a Petőfi Házban: A legtöbbjük román nemzetiségű alkalmazott volt
Amikor a Petőfi Házhoz kerültem, az első hetek rendezvényei előtt teleszórtam a várost csodálatos plakátokkal. rengetegbe kerültek, és minimális hatást értek el: a bukaresti ember nem sokat jár gyalog, legfeljebb, ha sétálgat: Lejön a liften a blokkból, elgyalogol a legközelebb autóbusz,-, troli- vagy villamosmegállóig , sokszor egy órát is eltölt a járműveken, amíg a munkahelyéig beér. Ugyanezt teszi hazafelé is. Ezért a járművekre kiragasztott miniplakátok, hirdetések jutottak el kétségen kívül hozzájuk. Ha jól emlékszem 12000 jármű szaladgált akkoriban Bukarestben, egyszerre 1500 plakátot voltak hajlandóak egyszerre kiragasztani.
Egy varrótanfolyam plakátja:
"A nagymama igazán ügyes, de ő sem tud mindent megvarrni egyedül"
"A nagymama igazán ügyes, de ő sem tud mindent megvarrni egyedül"
Rengeteg mindent megváltoztattam, átépítettem, kezdve attól, hogy az igazgatói iroda melletti budit, amely rettenetesen büdös volt, nem lehetett mellette élni, elköltöztettem, helyében lett a filmklub laboratóriuma.Azt az utasítást kaptam, hogy a Házban működő román tevékenységeket ne szüntessem meg, hanem bővítsem ki a magyar tevékenységeket. Megalakultak a klubok.
(A szócikk szerkesztés alatt!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése