Meztelenül

Az utolsó karácsony együtt: 2011. december 24.

FIGYELEM! Ez a vers eddig kiadatlan! 

Ezzel a verssel kívánok mindenkinek áldott karácsonyt!

Tisztelettel: Matekovics János Zoltán

Matekovics János:
MEZTELENÜL

Meztelenül fekszem elétek,
Mert undorodom attól, amit magunkra veszünk,
És minden ősömmel perelek,
a kőbalta-fogó ősömmel is,
aki először vette magára a bőrt,
mert akkor is volt már bőr,
amit illendő volt felölteni.
Meztelenül fekszem elétek,
hogy lássatok olyannak, amilyen vagyok.
Merek feltárulni nevetségesen,
olyan egyszerűen, mint az állatok,
akiknél őszinte, s igaz a viselet,
s az óhajok.
Nem veszem fel a szabvány-ruhát,
a kötelezőt, amit nyomott-szagú bárok portása kér, - 
hanem vagyok úgy, ahogy megszülettem,
meztelenül és igazan,
hiszen utálok mindent, amit magunkra veszünk,
és őrizem őrizetlenül
a tisztaságot, ami rám terül.
                                      (1970 körül)

MEGJEGYZÉS: A versre van utalás a szerző: A riport ára című egyfelvonásos riportdrámájában.