Elavult volna a romantika?
1966. július 7., Ifjúmunkás
Ebben az írásban előfordul több helység és személy neve. A hitelesség bizonyítékaként kerültek a cikkbe, s korántsem azért, hogy magukra tereljék a figyelmet; a mondandó lényege szempontjából aligha van jelentőségük. A példákat épp úgy vehettem volna máshonnan is.
"A gyerekcipőt és a romantikát
kinövi az ember..."
Sz.. I. irodalomszakos egyetemi hallgató (Marosvásárhely) : „Nem akarlak megsérteni, és kérlek is, hogy ne haragudj, de a huszadik században már csak mosolygunk a romantikán. Ha nekem egy fiú arról kezdi nyomni a szöveget, hogy milyen gyönyörű a táj és hogy a levegőben milyen illatok keringenek, hát én azt a fiút egész egyszerűen otthagyom. Vannak dolgok, amiket nem szabad kimondani. A huszadik század különben is az ész százada, nem az érzelemé. Nem látom semmi gyakorlati jelentőségét, de lehetőségét sem annak, hogy a KlSZ romantikával meg érzelmekkel foglalkozzék. És úgysem vennék a fiatalok komolyan.
K. I. lakatos (Nagyvárad) : "Nézd, én hazudnék, ha azt mondanám, hogy én sohasem voltam romantikus. Nem a fenét. Amikor annak idején romot takarítani mentünk, hazafias munkára, hát mindig én vittem a zászlót. Meneteltünk az utcán, hadd nézzenek, és harsogtuk az indulót: „Munka hadának a lépte dobog..." Hát igen. Csakhogy a gyerekcipőt és a romantikát kinövi az ember... és az emberiség ís. 1966-ban érdekesebb dolgot is el tudok képzelni, mint azt, hogy talicskázzam valamelyik blokk körül. Addig inkább olvasok egy szakkönyvet, vagy megnézek egy előadást, szórakozom. Másnap mindjárt jobban megy a meló."
Sz. A. könyvelő (Nagyvárad): „Ismersz régről, és tudod, hogy elvégzem a munkám rendesen, és nem vagyok cinikus sem. De a romantika, hát én azt már nem tudom komolyan venni Hirosima és a globális rakéta, az elektronikus számítógép és a lombikgyerek korában már kész röhögés például egy rózsacsokorral szenvelegni az imádott hölgy ablaka előtt és elénekelni egy operett-melódiát. Ugyan már, legyünk komolyak ! És nem tudom elképzelni azt sem. hogy milyen romantikát nyújthatna a KISZ. A KISZ foglalkozzon a kötelességeinkkel, és a kötelesség, az meglehetősen prózai dolog. És azt is hagyja rám, hogyha összevesztem a feleségemmel, rendezzük el az ügyet magunk, és ne legyek én ezért negatív példa a KISZ-gyűléseken..."
M. K. orvos (Máramaros) : „Komolyan beszélsz ? Romantikus — én? ! Persze ! Fantasztikusan romantikus vagyok! És ha akarod a romantika testi hordozóiról rögtönözhetek neked egy kedves kis előadást. Romantika a huszadik században! Hogy oda ne rohanjak! Élni kell, öregem, és az ember végezze el a dolgát, az a legfontosabb. Már ahogy el tudja végezni. És hagyja a nyavalygást vagy a romantikát, ahogy akarod, mert a munka rovására megy, és csak keveri az ember fejét ..."
"Amikor megszűnünk romantikusnak lenni,
megszűnünk fiatalnak lenni..."
 |
| Korabeli illusztráció az Ifjúmunkásból /Pusztai Péter rajza/ |
Gy. J. műegyetemi hallgató (Bukarest) : „Én úgy értelmezem a romantikát, hogy minden olyan magatartás, gondolat vagy életszemlélet ellentéte, amit általában cinikusnak nevezünk. Lehet, hogy kinevetnek ezért, de én nem szégyellem bevallani, hogy igenis romantikus vagyok. Külsőségekben is, mert szeretem a virágokat, szeretek sétálni holdvilágos estéken, és könnyezni is szoktam, ha látok valami megható dolgot a moziban. Szerintem a KISZ-ben sem lehet elhanyagolni az érzelmeket, a romantikát.. Hiszen a romantika a mélységesen megrendülő és szélsőségesen kiábránduló, kalandosságot és izgalmasságot sóvárgó, semmilyen megalkuvást és semmilyen hazugságot meg nem bocsátó, világmegváltó terveket szövő, álmodozó ifjúkor talán legjellemzőbb sajátossága. És ezzel, kérlek, még egyszer hangsúlyozom, feltétlenül számolni kell, és az ifjúsági szervezetnek elsősorban. Amikor megszűnünk romantikusnak lenni, megszűnünk fiatalnak lenni. Neked nem ez a véleményed?"
H. D. KISZ-titkár (Temesvár) : „Tudja, néha az az érzésem, mintha elfelejtettük volna, hogy fiatalok vagyunk. Komoly, méltóságteljes képet erőszakolunk magunkra, és azt hisszük, hogy a vidámság, a fiatalság, ha úgy tetszik, a romantika, szóval mindez nem méltó például egy KISZ-gyűléshez. És pláne egy KISZ-titkárhoz ! Így aztán sokszor egyhangú, fárasztó, szervezeti munkát végzünk; mi is unjuk és azok is, akiknek csináljuk, az alapszervezet tagjai. Mintha nem is tizennyolc-húszévesek, hanem nyugdíjasok lennénk..."
M. I. mérnök (Temesvár): "Nem tudom, mit ért ebben az esetben romantikán, de a KISZ-szervezeteknél a romantika-keresés feltétlenül külsőségekhez vezetne. Formalitásokhoz, és a mai fiatal pokolion iszonyodik minden formalitástól, elhiheti nekem. A magát modernnek tartó ember nem rakja kirakatba az érzéseit. Restell hűhót csapni akörül, ha szerelmes, ha „kicsorduló öröme van", nem csap hetedhétországra szóló lakodalmat, az ilyesmi ma már falun sern igen szokás, nem ül születésnapot, nem ül házassági évfordulót, és ha virágot hoz haza, azért hozza, mert szereti, ha virág van a szobájában, és mindenekelőtt megérti, hogy az embereknek egyéb bajuk is van, mint hogy őt ünnepeljék, vagy őt sajnálják. A KISZ se szerezne nagy tekintélyt magának, ha a könnyzacskós dolgokkal foglalkozna. Éppen elég azzal bajlódni, hogy az emberek jól végezzék el a munkájukat. Ne higgye, hogy nem hasznos az, ha állandóan, minden gyűlésen ismételgetik a fiataloknak, hogy milyen feladatokat kell teljesíteniük, és megbírálják őket, ha elmaradnak valamivel. A legnagyobb fontossága a társadalom szempontjából mégis csak a termelésnek van, és ami a legfontosabb, arról állandóan beszélni kell, hogy az emberek azzal feküdjenek, és azzal ébredjenek. Még ha meg is unják közben..."
F. D. fogatos (MMAT): „Itt nálunk a KISZ-ben csak feladatot adnak, az az igazság. Gyere gyűlésbe, dolgozz jól, ne menj kocsmába, beszélj tisztelettel az öregebbjével, ha bemész a kultúrotthonba, vedd le a sapkád, ne magozz, fizesd a tagdíjat, fizess elő az újságra, gyere vasárnap kultúrotthont építeni, amíg a nem KISZ-tagok süttetik hasukat a nappal. Én már régóta benne vagyok a szervezetben, és úgy hiszem, végre már adhatna is valamit. Például kitervelhetné azt, hogy legyen a fiatalságnak szórakozása, és akkor én sem mennék a kocsmába, meg más se menne. De addig mind mondhatják..."
Néhány szernelvényt idéztem fiatalokkal folytatott beszélgetésekből. A vélemények sokfélesége már egymagában is elgondolkoztató. De vessük össze ezeket néhány, a KISZ-alapszervezet életéből vett mozzanattal is.
"Tegnap reggel szóltak, hogy akarok-e KISZ-tag lenni.
Mondtam, hogy igen"
Ásító, nagy terem a margittai készruhagyárban. Ide gyűltek össze, az egyik sarokba, a 7-es KlSZ-alapszervezet lányai. Hogyan veszik ki részüket a fiatalok a termelési feladatok teljesítéséből és a munkafegyelem - ez az első napirendi pont. Beszámoló, majd hozzászólások. Beszélnek nyersanyagellátásról, szakmai képzésről, hiányzásokról, szabad időről, hazafias munkáról, sporttevékenységről, könyvtárlátogatásról, iljúsági csütörtökről, tagfelvételről, fiatalokról, akik kiérdemelték, hogy párttagok legyenek, fiatalokról, akik a jelek szerint azt sem érdemlik ki, hogy KISZ-tagok legyenek stb. Egymás szájából veszik ki a szót, de ugy, hogy többször is felkapom a fejem: nem olvassák vajjon ? Nem, nem olvassák, tudják már. Vitatkozni különben senki sem vitatkozik senkivel. Minden világos mindenki előtt, csak éppen el kell mondani.
Második napirendi pont : tagfelvé tel. Budea Aurica, a kellemes arcú titkárhelyettes olvassa fel a belépési nyilatkozatot. „Azért akarok KISZ-tag tenni - vallja Fetea Mária -, hogy. én is részt vegyek a szocializmus építésében." „Kérjük Fetea elvtársnőt, mondja e! az életrajzát." Elmondja : Születtem itt és itt, iskoláimat jártam... A második mondat után elakad. A titkar-helyettes kérdésekkel segíti. Kik a szülei, vannak-e testvérei. A kerekarcú kislány megkönnyebbülten válaszol, s most már jöhetnek is a hozzászólások. Ugyanazok a lányok állnak fel, mint az imént. Pop Florica: feltétlenül javasolja a felvételét, és mondja meg, mit jelképez a tagkönyv vörös színe Válasz: A népünk és a munkásosztály kiontott vérét. Jurcoi Veturia : ő is teljes meggyőződéssel a felvétele mellett van, es ha megmondaná, hogy mik egy KISZ-tag jogai és kötelességei. Válasz : Hát hogy jól dolgozzon, legyen fegyelmezett, képezze magát, stb. Fürtös Sabina : mindenképpen egyetért a Fetea Mária elvtársnő felvételévei, és ha megmondaná, hogy mit ünnepelünk augusztus 23-án. Válasz : hazánk felszabadulását. Több hozzászólás nincs, rá is lehetne térni a szavazásra, de Nyitrai József, a KISZ rajoni bizottságának jelenlévő titkára, aki eddig ideges sebességgel rótta a jegyzeteit, jelzi, hogy őneki is lennének kérdései. Mindjárt a legelső: tanulmányozta-e a KISZ szervezeti szabályzatát? De mondja meg őszintén, igen vagy nem? Nem - vallja be szemlesütve a kislány -, de csak tegnap reggel szóltak, hogy akarok-e KISZ-tag lenni. Mondtam, hoigy igen. Ezek után Fetea Maria felvételét a következő gyűlésig elnapolják. A titkár javaslatát többen is támogatják. Fürtös Sabina, Jurcoi Veluria, a nevükkel már találkoztunk az imént.
Pontosan egy esztendeje múlt annak, hogy Maros rajonban megpróbáltam kideríteni, milyen körülmények között lett KISZ-taggá az illető hónapban felvett százegy fiatal. A nagy vizsga a politikai, emberi felkészültségből nagyjából mindenütt ugyanígy zajlott le - persze rajoni titkár közbelépése nélkül. Még a kérdések is kísértetiesen ismétlődnek a felvételi jegyzökönyvekben. Éppen csök a megfelelő nevet kell behelyettesíteni...
"Ne felejtsétek el, hogy
nagyon gyorsan telik az idő"
Kolozsvár:
M. József :
— Hónapok óta töröm a fejem ezen az újításon, és tudom, hogy jó, beszéltem róla már a mérnöknek is, biztat, hogy csináljam, vétek halogatni. És nekem még sincs hozzá idegem. Hát meg fogom csinálni ezt az újítást! Megvettem a legújabb szakkönyveket, még az iskolában megszoktam, hogy a könyveket megvegyem, de ott porosodnak a polcokon. Nekifogok a tanulásnak!
A. Gheorghe :
— Nem tudom, meséltem-e nektek, de megismerkedtem az elmúlt nyáron valami külföldi turistákkal. Együtt ültünk a vendéglőasztalnál. Semmit sem tudtunk beszélni, csak mosolyogtunk. Próbáltak németül, nem ment. Átfordítottak franciára, az sem ment, és ugyanúgy angolul se. Azt hittem, elsüllyed velem a szék. Én akkor mindjárt szereztem valami nyelvkönyveket, és elhatároztam, hogy nekiülök. De aztán, tudjátok, hogy van, mindig közbejött valami. Azóta sem nyúltam hozzájuk. Hát én megtanulok egy idegen nyelvet 1966-ban, és javasolom, hogy fogjatok ti is neki.
— Te, Gheorghe, olvastad te Kozsevnyikovtól a Bemutatom Balujevet?
— Nem.
— Nahát, azt olvasd el feltétlenül. Abban a könyvben Balujev feleségéből tudós lesz, pedig azelőtt csak egy egyszerű betonkeverő volt, vagy mi a csoda. És tudod, hogyan tanult idegen nyelvet? A buszban meg a villamosban, amikor munkába ment, vagy jött hazafelé. Hogy ne menjen kárba az idő.
F. Zoltán :
— Nézzétek, nekem nagyon fontos ez az év. Megházasodom. Klárit már ismeritek. Szeretném, ha egy szép, meleg, emberi kapcsolat alakulna ki közöttünk. Klári rendes kislány, és még igen fiatal, és nagyon kell vigyáznom, hogy milyen irányba fejlődik.
— Mit akar csinálni Klári ez érettségi után ?
— Nem tudjuk még.
— Miért nem felvételizik egy technikumba? Hamar végez és elég jól is keres azután. Mihez lenne kedve? Ezt különben hagyjad is, majd beszélünk még róla. De térj vissza 1966-ra.
— Remelem, hogy lakást is kapok, megígérték. Szeretném nagyon szépen berendezni, ne nevessetek ki, de teljesen be vagyok dilizve, a házasságon kívül képtelen vagyok másra gondolni . . .
S. Mátyás :
— Lehet, hogy Zoltánt elszomorítják, amiket mondok, de nem tehetem meg, hogy ne beszéljek a bajaimról. Sajnos, nagyon rosszul vagyunk otthon. Nem tudorn megmondom nektek, hogy hol kezdődött, talán ott, hogy nagyon belementünk a vásárlásokba, hogy legyen hűtőszekrény, legyen mosógép, televízió, porszívó, aragáz, minden, és közben elfeledkeztünk arról, hogy törődjünk magunkkal is. Tudjátok, hogy szokott lenni, váratlan kiadások jöttek közbe, semmire sem maradt pénz, anyagi gondok, idegesség, állandóan veszekszünk, egyetlen rossz szóra felrobbanunk. Nagyon rossz ez így ! Hát én mindenekelőtt ezeket a dolgokat szeretném 1966-ban helyre hozni.
— Többet kéne velünk, a közösséggel lennetek.
— Akárhová mentetek, mi mindig otthon maradtunk.Bent a szobában, az összevásárolt dolgok között. Hát hozzáfogunk mi is, hogy kimenjünk a szabadba, hogy elmenjünk a színházba meg moziba, ahova ti. Írjátok be azt is, hogyha ezután megy valahová az alapszervezet, mi is megyünk. A jövő heti kirándulásra is!
A. Elena :
— Ti tudjátok, hogy milyen bolondja vagyok a tánczenének. A szimfonikust, azt, sajnos, nem értem, és éppen ezért idegesít, mindjárt csavarom el a rádiót. Elnézem néha az embereket, ahogy ünneplősen mennek a koncertre. Én még sohasem voltam, legfeljebb filmen, ha láttam meg hallottam ilyesmit. Meg kellene csináljuk azt, hogy ismerkedjünk meg ezzel a zenével is. Én legalább is elhatároztam, hogy venni fogok lemezeket. A pick-up úgyis ott van. Aztán összegyűlhetnénk egy-egy ilyen audícióra, - meginnánk egy feketét. Esetleg ha van valami ismerősötök, aki tudja, hogy mit kell megérteni, azt is elhívhatnánk...
S. Klára, a KISZ-alapszervezet titkára:
— Mind a tizennyolcan elmondjátok a terveiteket. A decemberi közgyűlésen majd mindenki beszámol róla, hogy mit valósított meg az év folyamán. Ne felejtsétek, el, hogy nagyon gyorsan telik az idő ! Hagyjátok el a „majd holnap reggelt !" - ma lássatok neki ! Ha szükséges lesz, év közben többször is utánanézünk, ahol baj van. A javaslatokat felírtuk, most nézzük meg akkor, hogy melyikben ki az érdekelt. Vegyük először is ezt a kirándulást...
"Nem is gondoltuk volna,
hogy az ilyesmi is ránk tartozik..."
Berettyószéplak:
— Mondják, miről szoktak tárgyalni a közgyűléseken?
Vigh Ilona, a téesz KISZ-bizottságának titkára :
— Mi mindig a mezőgazdasági problémákat tárgyaljuk meg. Tudja, mindig azt, ami éppen következik. Májusban a növényápolásról volt szó...
Iuhas Leontin, az egyik vállalati KISZ-alapszervezet titkára:
— Hangsúlyozni szeretném, hogy minden gyűlésen beszélünk a termelésről...
— Mivel foglalkozik itt önöknél a KISZ ?
— Hát először is vannak gyűlések. Aztán a hazafias munka, építünk egy kultúrotthont. Szervezünk előfizetéseket. Megbíráljuk azokat, akik nem dolgoznak vagy nem viselkednek rendesen. A jókat persze, megdicsérjük. Felveszünk új tagokat. Megszervezzük a politikai köröket...
— És a — fiatalok ?
Rist István, a községi bizottság titkára :
— Elég sok baj van a mozgósításukkal. Gyakran kell buzdítani őket arra is, hogy felszólaljanak a gyűléseken... Háromszor próbáltuk meg az ifjúsági csütörtököt is. Az idén januárban meg februárban és tavaly ősszel. Egyszer sem sikerült Odarendeltük a zenekart, hogy húzzák, de alig dugta be a fejét valaki. Csütörtökön nem jönnek, pedig a tanár elvtárs tudományos dolgokról beszélt volna. A lányokat otthonról sem engedik...
— Milyen szép, bensőséges dolgot csináltak a szervezetben ?
Nem értették egészen pontosan, mire gondolok ; próbáltam megmagyarázni. Rist Isiván akkor elmondta, hogy kiöregedett náluk az idén tizenhat fiatal :
— Gyűlésen a titkár rendszerint megköszönte nekik, hogy olyan sokáig tevékenykedtek a KlSZ-alapszervezetben.
— Egy pár szál virággal, valami apró ajándékkal meglepték-e őket ?
— Nem jutott eszünkbe.
— Azt mondták az elébb, hogy tizenhat házasság volt az idén Széplakon, és nyolc gyermek született. Gratuláltak-e valamelyik házaspárnak, megünnepelték-e valamelyiket ? Meglátogattak-e a fiatal anyák közül legalább egyet is, vagy legalábbis köszöntötték-e, amikor újra önök közé jött ?
— Nem is gondoltuk volna, hogy az ilyesmi is ránk tartozik...
•
Persze, sok mindennel kiegészithetném még az elmondottakat, és akkor minden bizonnyal teljesebb s talán hitelesebb is lenne a kép. Úgy érzem viszont, hogy a leglényegesebb vonások már ennyiből is kikövetkeztethetők. És talán már ennyi is nyilvánvalóvá teszi annak sürgető időszerűségét, hogy tisztázzuk végre, hogyan is állunk a romantikával, és úgy általában a fiatalok igényeivel. A lehető legegyértelműbben tudnunk kell, hogy mire van szükségünk, és mit kell elvetnünk minél hamarább, ha szeretnénk úgy élni, és szeretnénk úgy dolgozni, hogy az az alkatunknak, a kornak és a bennünket hajtó eszméknek egyaránt megfeleljen.
MATEKOVICS JÁNOS
A szerkesztőség megjegyzése : A probléma, amit ez a cikk — néhol talán kissé egyoldalúan — felvet, feltétlenül nagy fontosságú, tisztázásának szerepe lehet abban, hogy ifjúsági szervezetünk eredményesen valósíthassa meg a KISZ VIII. kongresszusának célkitűzéseit. „Szüntelenül tökéletesítve a munkastílust és a munkamódszereket, úgy kell megszerveznünk szervezeteink tevékenységét, hogy a KISZ-tagok, az ifjak választ kapjanak az őket foglalkoztató gazdasági, politikai és ideológiai kérdésekre, gondoskodást és figyelmet tapasztaljanak az életükben és munkájukban felmerülő kérdések iránt, szabad idejük hasznos és kellemes megszervezése iránt" — szögezte le a KISZ VIII. kongresszusának határozata.
A szerkesztőség szeretné, ha ennek a cikknek a kapcsán széles körű véleménycsere, vita bontakozna ki a lap hasábjain. Szívesen látnánk bármely olvasónk hozzászólását ; a bonyolult, tulajdonképpen mindannyiunkat érintő probléma tisztázását elősegítendő — a legkülönbözőbb véleményeknek helyt adunk, azoknak is,amelyekkel még részleteiben sem érthetünk egyet (lásd jelen cikket is).
Az eszmecserét kerekasztal-beszélgetéssel szándékszunk befejezni, amelyre a legérdekesebb, legelgondolkoztatóbb hozzászólások beküldői közül hívnánk meg néhány vitapartnert.
Ismételjük: várjuk a hozzászólásokat. A borítékon kérjük feltüntetni a VITA szót.
A szerkesztő megjegyzése:
Mind Matekovics, mind a lap hosszasan készülődött erre a vitára. A kezdeményező Matek volt, a szerkesztőség pedig arra volt kíváncsi, hogy miként lehet egyáltalán lebonyolítani egy olyan eszmecserét, amelyben majd óhatatlanul elhangzanak sarkított, egymásnak ellentmondó, az általános politikai vonaltól és elvárásoktól eltérő vélemények. Matekovics nagyon igyekezett, hogy egy olyan vitaindító szülessen, ami mindenkinek megfelel: a KISZ szervezet elvárásainak, a fiatalok érdeklődésének, az élet realitásának... E sok irányban való megfelelni vágyás teszi ma néhol naivvá, már-már nevetségessé, idejét múlttá ezt a szöveget. Ne felejtsük el azonban, hogy ötven valahány évvel ezelőtt a vitaindító riportban felvetett élethelyzetek valóságosan is az akkori fiatalok mindennapjaihoz tartoztak. Azon eltöprenghetünk, hogy mindez jó volt-e vagy sem, de az akkori fiatalok - mindazok, akik a vitaindító megjelenését követő hetekben lelkesen hozzászóltak a témához ("Elavult-e a romantika?"), olyan problémákat tártak fel személyes életükből, amikből kitetszett: az ifjúsági szervezetnek egyáltalán csak úgy van lételeme, ha gyűlésezés helyett mindazzal foglalkozik, ami a fiatalokat érdekli és foglalkoztatja.
Az 1966. július 7-i Ifjúmunkással elindult vita - a riport két újságoldalt tett ki, minden addigi közlésnél nagyobb terjedelmet kapott, s ezzel a kérdés súlyát is igyekeztünk kiemelni - a következő hetekben-hónapokban a lapszámok friss, életközeli gerincét alkották, majd a KISZ KB jóváhagyásával november elején megtarthattuk Bukarestben, a szerkesztőség székházában (Scanteia Ház, 10. emelet) a riport végén beígért vitazárót. A végső vitában részt vettek: György József műegyetemi hallgató, Kovács Nemere szerkesztő, Kovács Mihály szalacsi tanár, Gálfalvi György szerkesztő, Keresztes Dénes kolozsvári egyetemi hallgató, Feketics Lajos csibakáposztásszentmiklósi KISZ-titkár, Bogdán Mária kézdivásárhelyi KISZ-aktivista, Kardos Adrienne kolozsvári tanuló, Szakács Sándor marosvásárhelyi tanuló, Farkas Domokos szászrégeni hangszerkészítő, Magyari Lajos héjjasfalvi tanár.
A menet közbeni vita hozzászólásait Matekovics János szerkesztette, a vitazáró jegyzőkönyvét Dali Sándor (főszerkesztő), Matekovics János és Cseke Gábor írták alá, amiből ez utóbbi az íródeáki munkát végezte el (lemásolta a magnóra vett beszédek szövegét), matekovics megszerkesztette és stilizálta a hozzászólásokat, Dali Sándor pedig megadta neki a végső eszmei-ideológiai "tartást", amivel kenyéradóink is kiegyezhettek.
A Romantika-vitát az egykori Ifjúmunkás olvasók - akkori fiatalok - maradandó, gondolatébresztő és előremutató mozgalomként emlegetik mind a mai napig. (Cseke Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése