Miért halt meg Mihály Domokos?
1965. november 25., Ifjúmunkás
Domi!!!
Csend. Aztán mindenki rohan. Kabátját rángatva, orvos tolakszik elő. Lehajol, legyint. Valaki mentőkért telefonál. Valaki felzokog. Egy ember leroskad: ez nem lehet igaz. Kétségbeesett szülők ordítják a gyerekük nevét. Jégarcú gyerek bújik elő a téglarakás mögül. Keze-lába ép. „Pedig a szikra közénk esett". Mentő. Mindjárt azután komor arcú, hallgatag emberek : a komisszió. Felbolygatott méhkas : mindenki mesél.
Székelyudvarhely. Lenin úti építőtelep. Három új blokk, pompázó színekkel. Közvetlenül mellettük a két, még pirosban álló épület. Állványok, lift, emelők, billenő autók. Rakják a téglát. Lapátolják a földet. Hordják a homokot. Hegesztik a vezetékeket. Fiatal meg idősebb munkások. Gyerekek bújócskát játszanak. Téglákon, csöveken botladoznak át. Csatakiáltásokban harsog az örömük.
Hétköznap a munkatelepen.
Mint egy héttel ezelőtt. 1965. november 8-án.
Suba Lukács szerelő. Együtt járták a szakiskolát.
— A barátom volt. Februárban lett volna tizennyolc éves. Február elsején ...
Alexe Viorel szerelő. Munkatárs.
— Irtó rendes gyerek volt. Nagyon jól megértettük egymást. Sikere volt a lányoknál, de senkinek se udvarolt komolyan. Sokat szeretett beszélni, mindig viccelödött. Nagyon szerette a szakmáját...
Nyárádszentsimon. Piros téglájú, befejezetlen ház a falu szélén. Apró szemű, hideg eső esik.
— Mindig azt kérdezte, ha hazajött, hogy van-e főtt krumpli, édesanyám. Azt kellett rántani neki. Máskor tejfölös csirkehúst főztem puliszkával, és mindig azt mondta, hogy édesanyám, hónapok óta nem ettem ilyen jót. Hívta az apja Gyulakutára,hogy közelebb legyen, de nem akart eljönni, nagyon szeretett ott. Olyan boldogan ment vissza most a szüretkor is, egész éjjel mulattak, nem is feküdt vissza, nehogy elkéssen a munkából...
Amikor hazajött az iskolából s, kérdeztem, hogy végeztél, kilencessel, tízessel, aszongya, ne búsulj, édesanyám. De ha olyan jól végezted az iskolát, kérdeztem, hogy csak két ilyen kis papírral engedtek el. Olyan jót nevetett, a diplomát csak egy esztendő után kapjuk meg, édesanyám, azt mondta. Aztán elment Vadasra dolgozni a fermára, hogy keressen pénzt, legyen mivel kezdje az életet. Minek terheljelek rneg benneteket, édesanyám, aszongya, van nektek elég bajotok. Tizennyolc napig dolgozott, és kapott érte 450 lejt, kedden jött haza, és szerdán már indulni kellett... Itt már nincs kit hibáztatni, ha ez a sorsunk, el kell viseljük... Egy órát beteg nem volt, csak az fáj nekem, egy órát sem volt beteg, tizenhét éves koráig még az ujja se fájt... Négy hónapig használta csak a mesterségét szegény ...
Odakint apró szemű, hideg eső esik...
Dr. Weyda János rajoni főorvos:
— A második robbanásra rohantam ki, amikor a harang leesett. Nem lehetett csinálni semmit... Úgy hiszem, hogy nem nagyon vannak ott kiképezve munkavédelmi szempontból az emberek. Óriási rendetlenség van, a munkások úgy tornásznak fent, mint a cirkuszban, védőöv, védőkorlát nincs.
A generátor. Régi típusú hegesztő generátor. Karbiddal működik. Ott állt Vlahicán az új blokkok tövén. Október 29-én dolgoztak vele. Azóta ott állt a generátor, senki sem tette el, nem szedte ki belőle a karbidot és nem öntötte le a vizet. Tudni kell erről a generátorról, hogyan működik. Képzeljünk el két fazékszerű edényt. Az egyikbe vizet tesznek, a másikat pedig szájával lefelé fordítva beleeresztik. Az utóbbit nevezik harangnak. A generátor nagyon veszélyes. Ha a harang helyén van, fennáll a robbanás-veszély. Ezért külön kell szállítani. A munkavédelmi előírások szerint használat után gondosan meg kell tisztítani. A legújabbak szerint pedig ezt a típust ki kellett volna már vonni a forgalomból.
Geréb Ignác ötös kategóriájú szerelő.
- Annyiban lehetek én a hibás, hogy amikor az autóval kimentünk Vlahicára, azért a generátorért, nem néztük meg, hogy van benne karbid vagy nincs. Ha kidobom ... akkor semmi sem történik a nagyvilágon ... Azelőtt tíz nappal dolgoztunk a generátorral, azt kell mondjam, hogy dolgoztunk, mert a munka vegéig én voltam ott a csoportvezető, egy sínt vágtunk vele szét. Máskor úgy szoktuk, hogy széttesszük, kivesszük a karbidot... azt hittem, most is... Én egyszerűen csak kiöntöttem a vizet, aztán feltettem az autóra. A jég benne maradt, és megolvadt az úton... Örökké az a szó van előttem, hogy miért, hogy miért nem néztem meg, igazán semmibe sem került volna, hogy megnézzem ... Amikor megérkeztünk, egy lélek se volt a padnál. Odaraktuk le az aparátot, vagy három méternyire attól. Nem vittük a raktárba, mert Varga Pál, a csoportvezető kölcsönkérte. Hagyjuk ott, azt mondta, másnap Keresztúrra viszi. Ha betesszük a raktárba, reggelig szépen elpárolgott volna a gáz... És Domi, ha nem hajol föléje a csővel, szépen felmegy, és semmi baj nem történik az égvilágon ... A másik is ott hegesztett, nem tudott egy kicsit arrébb menni... Pali bácsi is hibás annyiban, hogy nem mondta, ne hegesszenek a generátor mellett...
Bíró János ötös kategóriájú szerelő.
— A generátor két méter nyolcvan centire volt a padtól, ennyit ítélt meg a komisszió. Az előírások szerint, ha működik, legalább 10 méter kell hogy legyen a távolság... Hogy hogy történt, én nem tudom. El voltam foglalva a munkával, teccik tudni, nem tudtam arra figyelmes lenni, hogy Domi mit csinál még azon kívül, hogy nekem forgatja a csövet. Lehet, hogy rátette a generátorra, ki tudja. Lehet, hogy gyufával járt, én nem láthattam...
— Hibásnak érzi magát valamiben ?
— Esetleg annyiban, hogy nem szóltam, tegyék el onnan azt a generátort. Teccik tudni, a munkával is siettünk ... Ha azt mondom, hogy tegyék félre... Nem tudom elképzelni, na, de ha megcsináltuk volna, akkor nem itt lennénk... A csoport-felelős is járt ott, látta a dolgot, ha neki nem terjedt ki a figyelme erre, én is könnyebben hagytam...
Varga Pál csoportvezető. Ő a munkavédelmi felelős.
— Ő az egyik legnagyobb hibás, szegény Domi. Ha nem hajol a generátor fölé, akkor elment volna őmellette is, ahogy más mellett. Meg az hibás, aki karbidot hagyott benne, én semmi rosszra nem gondoltam ott Vlahicán. Elmentünk Nagy Zoltánnal megnézni az új munkahelyet, amikor visszajöttünk, már fel volt téve a kocsira. Felrobbanhatott volna az autóban is, a fene egye meg. Több mint harminc éve dolgozom a szakmában, sohasem történt semmi ...
— Figyelmeztette-e Gerébet az autóban, hogy vegye ki a harangot?
— Dehogy figyelmeztettem. Miket talál ki. Mi közöm van nekem hozzá, azt mondja meg.
— Hibásnak érzi-e magát valamiben ?
— Egyáltalán semmiben. Ha a hegesztő nem látja, mit csinál, én arról nem tehetek. Én nem foghatom mindenkinek a kézét ... És még azt mondják, hogy én is hibás vagyok ... Hát ugyan miért ? ...
Dr. Danis Ferenc a rajoni munkavédelmi inspektorátus főnöke. Fáradt, kedvtelen arcú ember. Nem könnyű munkaterület!
— Szeptember tizedikén jártunk ezen az építőtelepen. Itt a jegyzőkönyv. Súlyos fogyatékosságok. Szabálytalanul megépített felvonó. Nem húztak korlátokat. Nincsenek elsősegély nyújtási ládák. Nincsenek orvosságok. Nem dolgoznak biztonsági övekkel. Rendetlenség. A munkavédelmi felszerelések a raktárban porosodnak. Hiába költi el az állam a tömérdek pénzt. A baleseteket nem jelentik. Beszéltem egy munkással, azt mondja, kioktatták, nyilatkozza azt, hogy otthon sebesült meg. A munkavédelmi kiképzés formális. Két szót váltunk az emberekkel, és kiderül... Állandóan mondjuk ezt, kardoskodunk a gyűléseken... de néha már úgy gondolom, hogy csak szélmalom-harc ez az egész.
Csóg József, a szaktanács elnöke.
— A telepen elhanyagolják a munkavédelmi intézkedések betartását. Többszöri figyelmeztetésre sem voltak hajlandók például kitenni a veszélyre figyelmeztető feliratokat. A baleset után, persze, kidíszítették ilyenekkel a telepet... Nagy Zoltán meg úgy csinálja a munkavédelmi kiképzést, hogy kitölti az irodában a személyi lapokat, és aztán odaadja valamelyik embernek, hogy tessék, írasd alá ezeket. és az emberek alá is írják. Anélkül, hogy részt vettek volna a kiképzésen, és anélkül, hogy tudnák, miről van szó ...
Köztársaság út 70. Az építkezési vállalat új székháza. Itt kapott helyet az egyik szobában Nagy Zoltán is, a marosvásárhelyi szerelő vállalat székelyudvarhelyi, 6-os munkatelepének a vezetője.
— Az a véleményem, hogy ebben a balesetben volt egy kis hanyagság is. Két ember részéről. Az egyik Geréb, ugye, aki benne hagyta a karbidot, a másik Biró, aki mellette hegesztett ...
— Önöknél már volt egy baleset az idén, nem ?
— Még június végén. Megcsúszott a föld, és csípőben megütötte az egyik fiút. Csipö-csonttörést szenvedett. Hat hétig kiesett a munkából.
— Úgy értesültem, hogy önöknél formálisan veszik a munkavédelmi kiképzésekét.
— Ki mondta ezt? Minden hónapban megtartjuk őket rendszeresen ...
— Hibásnak érzi-e magát valamiben?
— Nem. Semmiben sem érzem hibásnak magamat. Nem voltam ott. Legfeljebb annyi, hogy az embereket nem kérdeztük vissza a kiképzőkön. Ezt meg kell csinálni ezután.
— Volt a temetésen ?
— Igen. Nagy temetés volt. Rengeteg koszorú... A szülők köszönetet mondtak, amiért kimentünk, és nem feledkeztünk meg a fiukról. Még meg is kértek, hogy ha a kisebbik gyerek kijárja az iskolát, helyezzük el valahová...
Ugyanebben, az épületben. Veress Mózes, az udvarhelyi építkezési vállalat igazgatója.
— Mi a véleménye arról, hogy a telepen súlyos mulasztások történtek munkavédelmi szempontból?
— Már intézkedtünk. Barna Ioan főmérnök elvtárs ott járt ellenőrzésen a baleset előtt három nappal. Jegyzökönyvet is írtak. Tessék. Szabálytalanul felszerelt felvonó. Nincsenek korlátok. Biztonsági övek. Óriási rendetlenség. Satöbbi.
— Ezeket a dolgokat a munkavédelmi inspektorátus már szeptember tizedikén megállapította,
— Most szankcionáltuk azokat, akik megérdemelték. Tíz százalékot levágtunk a prémiumjukból ... A baleset viszont nem a mi mulasztásaink miatt történt. A szerelővállalat velünk egyenrangú vállalat, külön igazgatósággal. A mi munkatelepünkön dolgoznak, de semmilyen alárendeltségi viszony nem áll fent. Elég baj ez. Így azt csinálnak, amit akarnak. Akkor kezdik és akkor fejezik be a munkát, amikor kedvük tartja.
Meddig tart még ez az állapot?
Köztársaság út 1. Rajoni ügyészség. Gotthárd Béla főügyész. Előtte a doszár. A 372-es...
— Eltekintve az eset büntetőjogi oldalától, sokkal több a tanulság. Munkatársaink épségére fokozottabban, törvényeink sokkal szigorúbb tiszteletben tartásával kell gondolni. Közvéleményt kell teremtsünk azok ellen, akik akár a legkisebb mértékben is megszegik a munkavédelmi előírásokat. Hiszen a munkavédelem a termelőfolyamat szerves része !... Ez a tragédia intő példa azok felé, akik szükséges rossznak veszik a munkavédelem előírásait - mert van ilyen, higgye el. Találkoztunk olyasmivel, hogy egyzserűen beírják, az illető részt vett ezen és ezen a kiképzésen, s kiderül, hogy hiányzott vagy éppen rendes szabadságát töltötte abban az időben...
Az újságíró megjegyzése.
Mihály Domokos 18 éves lett volna február elsején. Soha semmivel nem lehet jóvátenni a halálát.
Meghalt azért, hogy rádöbbenjenek az élőkkel szembeni felelősségükre azok, akik közül nem mindenkit lehet most büntetőjogi felelősségre vonni. Azok, akik egy életen át hordozhatják a terhét annak, hogy élt mellettük egy tréfás szavú, tiszta szívű ember, és azért halt meg, mert ők kényelemből, közönyből nem tettek meg valamit.
Matekovics János
*
Ez a riport ugyanabban az évben született, mint a Matula Gy. Oszkárhoz írt nyílt levél. Komoly előrelépés Matekovics János szakmai fejlődésében. Amikor megjelent, szabályosan irigykedtem rá, s ma, szerkesztés közben is megbiorzongok, milyen életközeli világot teremtett drámai ábrázolásával. A fiatal szakmunkás haláláért való felelősség után nyomozó riporter kitűnő színpadi érzékkel vonultatja föl a szereplőket. Minél többen nyilatkoznak, annál nyilvánvalóbb lesz a felelőtlenség társadalmi dimenziója. Matek remekül demonstrálja, hogyan lesz óhatatlanul mindenki "szem a láncban". Egy ilyen írást akár ma is vállalhatna az ember... Pedig megjelenése óta "csak" 47 év telt el. És akkoriban - ha nem tévedek - diktatúra, cenzúra és miegymás is volt... (Cseke Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése