Matek és az állatfarm

Forrás: Cseke Gábor honlapja

A matinék sorozatának beindítása előtt Matekovics János egy szintén nagy fába vágott fejszéjét csorbítgatta: minden erővel igyekezett tető alá hozni 22 fordulósra sikeredett Ifjúmunkás Műveltségi Vetélkedőjét. A lapban hétről hétre közölt, általános műveltségünket próbára tevő feladványok, kérdések, tesztek átfogták az emberi tudás és kultúra majd minden fontosabb szeletét. A feladványokat különösen nagy munka volt megszerkeszteni: Matek ugyanis nem a saját ujjából szopta őket, nem is régi rejtvényfüzetekből vagy tankönyvekből koppintotta le, hanem vette a fáradságot és minden esetben megkereste az illető tudáskör hiteles, viszonylag könnyen elérhető szaktekintélyét, s vele együtt átbeszélve születtek meg a "fogas" kérdések - olyanformán, hogy ha nem is tudta megválaszolni az ember, a felvezetőből tudomást szerzett a kérdés lényegéről. Ezt szerettük benne - a tudásra való rávezetést - és nem csak az olvasók, hanem mi, szerkesztőkollégák is!

A 22 forduló megannyi kalanddal, kockázattal is járt: Matek nem egyszer hozta veszélybe túlbonyolított munkamódszere miatt a lap megjelenését azzal, hogy egy-egy forduló oldalnyi, össze-vissza tűzdelt, beírásokkal-kihúzásokkal tarkított kézirata jóval a lapzárta után került nyomdába. De végül is túléltük, s abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a nyilvános díjazást - amelyre már egy embrionális matiné-előadást is időzített - Kolozsváron ejtettük meg, így Kolozsvár tartományi tudósítóként én lehettem a Matek jobbkeze, aki ünnepélyesen átnyújtotta a szerencsés nyerteseknek a hőn áhított trófeákat, miközben a főszervező a diplomákat és a parolákat osztogatta.

(A döntősök közül ketten is élnek a mai környezetemben, mindketten ny. tanáremberek, derűsen és lelkesen emlékeznek vissza a közel fél évszázada történt nagy vetélkedőre. Egyikük, Györgyicze Vilmos, aki a nagydíjat - egy akkor mondernnek számító Tesla nagymagnót - csíkszeredai kollégája, Balázs Lajos elől happolta volt el, ma is nevetve meséli társának, hogy ne búsuljon, mert a masinának ő maga sem vette sok hasznát: mindjárt az elején úgy megverte az eső, hogy azóta is csak trófea és emlék.)

Bekapcsolom és működés közben átadom a rádiót a Műveltségi Vetélkedő egyik nyertesének. A háttérben lévő táblán a döntősök névsora (archív felvétel)

Matek viszont a díjkiosztással nem fejezte be a maga vetélkedőjét: rendre interjút készített a verseny szellemi tájékozódását segítő szakemberekkel, majd kitalálta, hogy az olvasóktól gyűjt be érdekes kérdéseket, amikre aztán az illető szakemberek, tudásuk arányában, válaszolnak is. Az első kérdésözöntől fellelkesülve, Matek sülve-főve együtt volt tudományos "forrásaival". Legaktívabb segítői Demény Lajos történészprofesszor és Hamar Márton zoológus voltak, s egy idő után úgy tűnt, hogy a növény- és állatvilággal kapcsolatos kérdések uralják a mezőnyt.

Mateket mindig is jó riporternek tartottuk és veszteségként könyveltük el azt, hogy huzamosabb időn át hátat fordít a "való világ" sűrűjének. Különösen akkor tűnt ez fel, amikor az olvasói érdeklődés kútja kiapadóban volt. Rágódott, emésztette magát, dühösen ostorozta a fiatalok érdektelenségét, mígnem megsajnáltuk és országjáró útjainkat járva, fiktív leveleket, levlapokat küldtünk, mondvacsinált kérdésekkel megspékelve, valamennyi égtájról. Matek újra kezdett kivirulni, megpezsdült a kérdezz-felelek. Egészen addig, amíg Kincses Jóska újabb durva tréfára szánta el magát. Levelét megpróbálom annyi időn át szabadon idézni, mert az az érzésem, Matek még ma sem hinné el, hogy átverés áldozata volt.

Kincses egy tizedikes középiskolai diák nevében fogalmazott. Elmesélte levelében, hogy nemrégiben a KISZ-szervezet kezdeményezésére elmentek falura, egy közeli állatfarmra, ahol a vendéglátó agronómus bemutatta nekik a nagyüzemű állattenyésztés minden előnyét, a farmon található valamennyi állatfajjal együtt. Számára rendhagyó élmény volt végignézni, miként párosodnak az állatok, s a baromfitenyészeten felfigyelt arra, hogy amikor a kakas megbúbolta a tyúkot, mindig annak a baloldaláról hágott fel, viszont rendszerint a jobboldalon szállt le. E felfedezésén annyira megütközött, hogy kérdezte az állatorvostól a magyarázatot, de az csak a vállát vonta. Kérdése az Ifjúmunkáshoz: létezik-e valamilyen törvényszerűség e tekintetben a majorság szexuális viselkedésében?

Matek ujjongott, amikor a levelet megkapta. Öröme többlépcsős volt: először is, a téma tősgyökeres KISZ-probléma volt, hiszen a kirándulást az ifjúsági szervezet hozta tető alá. Ugyanakkor a kérdés lehetővé teszi, hogy ha kis léptekkel is, de előre vigyük az "ifjúság szexuális nevelését". Nem nyugodott addíg, míg valamennyi szerkesztőségi szobában föol nem olvasta a teljes levelet és el nem mondta hozzáfűzött áradozását. Majd egy héten át járt a Hamar Márton nyakára, hogy ő, mint az állati viselkedés tudora, magyarázná meg ezt az érdekes megfigyelést.

Hamar Márton is komolyan vette a feladatot, amely zavarba hozta, ám tapasztalt tudományos közíróként sikerült kivágnia a rezet azzal, hogy az állat-viselkedéstan egy vitatott, ám fejlődő tudományág és bízik benne, hogy hamarosan fényt derít az eddig kellően nem vizsgált jelenségre. Egyúttal megdicsérte a levélírót, hogy nyitott szemmel jár a természetben és megjósolta, hogy még szép távlatok állnak előtte a zoológia területén...

A levél és a válasz amúgy sosem jelent meg - nem a tudományos magyarázat okán, hanem mert a cenzúra úgy vélte, hogy az Ifjúmunkás (egyelőre) nem a legalkalmasabb fórum a szexuális kérdések taglalásához. Matek teljességgel magába roskadt, személye elleni támadásnak minősítette a cenzor tiltását. Ekkor Kincses Jóska, aki maga is rájött, hogy elvetette a sulykot, megpróbálta fölfedni előtte az igazságot, de Matek konokul hajtogatta, hogy a levél hiteles, különben Hamar Marci nem válaszolt volna rá, különben is elege van a mindenféle heccekből... Hamarosan abbahagyta a befuccsolt kérdezz-feleleket.

Tavaly, amikor a Holló Ernő sajtóklub vendégeként Sepsiszentgyörgy utcáit róttuk Matekkel a találkozó előtt, kíváncsiságból szóba hoztam a párzó kakas történetét, de továbbra is elutasítóan viselkedett: nem és nem, a kérdés hiteles, Hamar Márton megmondta, különben nem válaszolt volna...

Gondolom, azóta Kincses Jóska, Hamar Márton és Matek egymásra találtak valamelyik égi kávéházban és sikerült tiszta vizet önteniük a pohárba. Amennyiben odafent tombol a szesztilalom...

Cseke Gábor