Matekovics és a ruca (Állatfarm II.)

Apám nagyon büszke volt falusi származására. 

Igaz, tizennégy éves korában elkerült Simonyifalváról.

De "falusi" ismeretekben tévedhetetlennek gondolta magát.

Történt egyszer óvodáskoromban, hogy anyám kapott egy állatot. Barna dobozban volt és hangokat adott ki. 

Amíg anyám a magánórát tartotta, mi apámmal kiengedtük a konyhában, játszottunk vele, gágogtunk vele, nagyokat nevettünk.

A magánóra végén apám jelenti anyámnak:

- Hajni, van nekünk egy marha nagy rucánk!

- Marha nagy  ruca, te tudod, Matek, te vagy a falusi gyerek!

Majd mikor jött a szomszéd levágni a rucát, felkiált:

- Te jó ég, ez egy liba!

"a marha nagy ruca"

Apám azzal magyarázta tévedését, hogy ez tarka liba, ő ilyet még nem látott; Simonyiban csak fehér libák voltak gyerekkorában.

Ezentúl már csendesebben hangoztatta, hogy ő falusi gyerek.