Amikor Mateket elnyelte a föld (vagy valami hasonló)

Ez az írás ma jelent meg Cseke Gábor honlapján. A szerző szíves engedélyével közöljük: 

Forrás: Cseke Gábor honlapja

Matekovics János másfél év leforgása alatt (1967-68) öt Ifjúmunkás matinét szervezett. De azoknak aztán, mondhatni, alaposan nekigyürkőzött. Minden előadás előtt legalább egy-másfél hónappal hamarabb eltűnt a szerkesztőségből és abban a városban rendezkedett be, ahová a soros matinét éppen terveztük. Mivel ezek tartományi székhelyek, később meg frissen avatott megyeközpontok voltak, a matiné sátrát Matek rendszerint a pártszállókban ütötte fel, ott rendezte be főhadiszállása. Egy-két nap alatt el is ment a híre a városban, hogy matiné készül, s az érdeklődők, a vállalkozó szelleműek, a szerepelni és segíteni vágyók attól kezdve egymás kezébe adták a kilincset. Matek kiosztotta az ötleteket, a feladatokat, a delikvensek pedig indulhattak végrehajtani vagy mehettek a szemük világába. Középút nem létezett. Ahány kávét, féldecit, ebédet fizetett Matek a meggyőzni való embereknek, ugyanannyit fizettek neki is; igazából senki nem számolt semmit. Kvittwek voltak. Végül is, mindig mindenki kapott valamit. Ha mást nem, egy mosolyt, egy baráti biztatást. Néha az többet ért minden anyagi juttatásnál...

A soros Matiné ekként ment, bizonytalan, de meg nem bicsakló léptekkel, előre.

Csíkszeredában alig pár hónappal a visszhangos, kalandos, azóta is zendülésként emlegetett 1968-as megyésítés után terveztünk Matinét. Az akkor már véglegesen eldőlt volt, hogy Hargita megye székhelye Csíkszeredában lesz. Győzött a csíkiak akarata és "népereje". Jobb híján, az újdonsült megye első titkára, Branis László a központi park melletti rajoni pártbizottság épületében, a pártszállónak fentartott emeleten lakott. (Nem is időzött sokat a városban - hamar leváltották...) Ugyanazon az emeleten ütötte fel főhadiszállását Matekovics János is, hogy a szeredai matinét megszervezze. Esténként többször is összetalálkoztak a folyosón, elsőtitkár és matinészervező - ugyanazt a közös mosdót, fürdőt és illemhelyet használták, amiből csak egy volt az emeleten -, sokáig gyanakodva méregették egymást, aztán egy este mégis csak bemutatkoztak. Így tudta meg az első titkár, a lehető legbiztosabb forrásból, hogy matiné lesz Csíkszeredában.

Eljött a várvavárt tavaszi vasárnap.

A pártszálloda és -székház melletti Művelődési Ház előcsarnokában zsibongva gyülekeztek a város minden részéből, sőt a környező falvakból is érkező fiatalok. Az Ifjúmunkás Matinénak akkor már messzefutó híre volt. Szombaton mi is megérkeztünk, a szerkesztőség néhány tagja, akik a rendezvényt erősíteni hivatottak voltunk. Matek csak vasárnap reggelre ígért eligazítást, addig szabadok voltunk. Vasárnap kilenckor kíváncsian és türelmetlenül gyűltünk össze a pártszálló előtt és vártuk Mateket. Reggel még lázasan dolgozott szobájában: a műsortervet és az összekötő szöveget állította össze, s bezárkózott, hogy senki se zavarja.

Fél tíz lett, de még sehol semmi. Egyikünk felment a szobájába. A szoba továbbra is zárva. Életjel semmi. Dörömbölés, semmi. Másvalaki a Művelődési Házhoz rohant. Mateket ott se látták. A hideg futkosott a hátunkon: mi lett Jánossal? De még inkább: mi lesz a Matinéval? Senki nem ismeri a műsort. Ha Matek nem kerül elő, végünk van!

Tíz óra előtt 5 perccel az első titkár jött le a lépcsőn. Látva izgatott, csoportunkat, azt kérdezte: mi a baj? Mondtuk: a kollégánkat várjuk, de mintha elnyelte volna a föld. Vagy valami hasonló... Csak ennyit mondott: az illemhelyen valaki nagyon gyanúsan hortyog...

Felrohantunk. Nyomás a mosdóba! De a vécéajtó zárva. A hortyogás pedig tremolózó, szűnni nem akaró.

- Matek! Matek! - kiabáltunk, döngettük az ajtót. Ilyenkor a hortyogás hirtelen meg-megszakadt, de pár másodperc múlva újabb crescendóba kezdett. 
10.25-kor aztán megpattant az ajtó. Matek a csészén trónolt, letolt nadrággal és sértetten pislogott felénk, kialvatlan, nyúlvörös szemmel, amiért felvertük nyugalmából. - Mi van?

A kérdés költői volt: a válaszra maga is rájött a következő pillanatban, megrázta magát, villámgyorsan felpattant, s ezzel szétrepültek az ölében tartott papírlapok. A konferanszié szöveg volt, amit az illemhelyre is magával hurcolt, hogy ezzel is időt nyerjen. Sajnos, az előző hetek megfeszített munkája miatt állandó idő- és energiakrízisben volt. Belealudt a matinéba.

Gyorsan belediktáltunk két erős kávét, s kíséretünkkel percek alatt a Művelődés Háznál termett, erőteljes léptekkel felmasírozott a színpadra, megállt a függöny előtt - és elkezdett rögtönözni... Délután négykor még nyíltszíni interjúkat bonyolított le - igaz, néha erősen kereste a megfelelő kifejezéseket, máskor mintha egy pillanatra ki-kikapcsolt volna, de amúgy állta a sarat. Nem lehetett "lelőni"...

Én akkor megtanultam: Matek nem tűnhet el csak úgy, nyom nélkül. Mert lám, most is mindegyre rá emlékezünk...
Cseke Gábor