Kései versajándék Mateknek

Akik ismerték Mateket, tudják: ő teremtette meg s tartotta életben a Holló Ernő Sajtóklubot Sepsiszentgyörgyön. A névadó nem érhette meg, hogy a róla elnevezett "lebujban" (a klubba úgy lehetett bejutni, hogy az ember alászállt a föld alá) szívja szótlanul a pipáját, de általam most váratlanul üzent - Mateknek és mindannyiunknak. Alábbi versét jelentésesnek érzem mindannyiunk számára, s remélem, Jancsi is örömmel fogadja majd, hiszen már alkalma lehetett kezet fogni néhai Holló Ernő bácsival... (Cseke Gábor)

HOLLÓ ERNŐ:

Gyűjtemény a túlvilágra

Mit sajnálnék itthagyni, hogyha számból
elfogy az utolsó kenyérszelet?
Egy gyermeket, ki olyan, mint a fűszál.
Egy asszonyt, ki olyan, mint egy gyerek.
Egy könyvet szívesen vinnék magammal -
még magam sem tudom, hogy melyiket.
Lehet, amelyet legtöbbet lapoztam,
vagy azt, amelyet még nem ismerek.

Szeretnék ceruzát vinni magammal,
papírt? Elég egy szekérre való?
Hogy néha-néha egy-egy verset írjak,
hadd olvassa őket a fennvaló.
Az ismeretlen katakombáiba
feltétlenül vinnék egy kis pipát,
dohányt sokat, hogy füstjénél merengve
elgondoljam, milyen volt a világ.

Na meg térképet se felejtenék el,
hogy el-elnézzem, merre éltem én,
noteszemet a följegyzett címekkel
kár lenne, hogyha itt felejteném.
Mit vinnék még? Valamit fiókomból...
egy iratkapcsot, drótot, egy szeget?
Mindegy, mit, hátha fenn majd az hiányzik,
hogy tökéletesen boldog legyek.

Még több Holló Ernő vers az Erdélyi és csángó költészet c. antológiában.