Éppen csak megkérdeztük
A második Ifjúmunkás-matiné ankét-riportja
1967. július 13, Ifjúmunkás
Ebben a riportban nincsen semmi megrendezett. Azon túl, hogy lehetőleg minél változatosabb környezetben, a lehető legkülönbözőbb foglalkozású fiatalokat szerettük volna megkérdezni, tulajdonképpen semmilyen szempont nem vezetett riportalanyaink megválasztásában. Magnóval és fényképezőgéppel felszerelve róttuk az utcát, mondhatni ötletszerűen be-betértünk valahová és szóba álltunk az emberekkel.
- Van-e valamilyen szenvedélye?
- Olvasni szeretek, mindenesetre az Ifjúmunkást olvasom, meg könyveket olvasok, már amikor időm van... És hát szeretem az ifjúsági előadásokat, színházba szoktam járni...
Egy másik lányt is megkérdeztünk:
- Nincsen semmilyen szenvedélyem jelenleg. A középiskolát míg végeztem, a kémiát tanultam komolyabban. Azzal szeretnék foglalkozni.
- Mit ért maga szenvedélyen?
- Nem is tudom, hogy határozzam meg. Inkább azt, amivel legszívesebben foglalkozom...
Ekkor okoztuk a meglepetést a KISZ-titkárnőnek, aki elkísért bennünket. Tőle is megkérdeztük:
- Milyen szenvedélye van?
- Semmilyen különös szenvedélyem nincsen... Én kézimunkázni szeretnék szenvedélyesen, csak nincs rá időm.
- Más nincs?
- Nincs semmi különös... A zenét szeretem, tényleg, azt kellett volna mondjam előre.
- Mi a véleménye, a fiatalok számára fontos a szenvedély?
- Hát nem tudok ilyen röviden... Más alkalommal esetleg...
 |
| A kérdező: Matek |
- Van-e valamilyen szenvedélye?
- Van. Rágógumit rágni.
- Figyelmeztetem, amit itt elmond, az Ifjúmunkás-matinén hallani fogják. Mi a foglalkozása?
- Orvos.
- Mit csinál az életében szenvedélyesen?
- Betegekkel foglalkozok. Fotózni is szoktam...
- Mi a véleménye, korszerű-e a szenvedély, v agy lassan elavul?
- A modern ember szenvedélyes.
- Miért?
- Az élet hozza magával.
- Ahogy öregszünk, egyre szenvedélyesebbekké válunk, vagy fordítva?
- Azt hiszem, az öregedéssel a szenvedély is mind csökken, csökken...
Nem messze a textilgyártól, az egyik tömbház építőtelepén találtunk következő riportalanyunkra.
- Hát nem mondhatnám, nekem nincsen nagyon semmi szenvedélyem...
- Mégis, a maga életében mi jelenti a színt? Az érdekességet?
- Az érdekességet az, hogy a munka jól megyen, pénzt keressek, tudjak élni...
- Mit csinál az életében szenvedélyesen? Mit csinál úgy tiszta szívből?
- Hát festek. Mást nincs mit csináljak. Festek, dolgozok.
- Szereti-e a szenvedélyes embereket? Ismer-e szenvedélyes embereket?
- Nem tudom, hogy értsem ezt...
Ezután feljebb jöttünk a főtér felé, és betértünk az egyik fodrászüzletbe:
- Mi a szenvedélye?
- Hát mit mondjak erre?
- Mit ért szenvedélyen?
- Megint nem tudom, hogy mit feleljek...
- Mégis, mit csinál az életben szenvedélyesen? Másképp, nagyobb kedvvel, min t a többi foglalatosságot?
- Nem tudom, mit feleljek erre, hiába testzik kérdezni.
Ezután a cukrászdában szólítotgtunk meg egy fiatal párt:
- Például én nagyon szeretem a gyermekeket. Óvónő szeretnék lenni. Mondjuk, ez esetleg nem szenvedélynek értelmezhető, de hát eztszeretem, ez az életcélom, ezt tűztem magam elé...
A fiú így válaszolt:
- A rádiótechnikát szeretem, amatőrködök.
Késő délután volt már, de a postán természetesen kaptunk szolgálatost:
- Van-e valamilyen szenvedélye?
- Inkább az olvasás... Meg a film, a színház. Más szenvedélyem nagyon nincs...
- Mi a véleménye a szenvedélyes emberekről? Például azokról, akik gyűjtenek valamit, bélyeget vagy valami mást?
- Hát általában minden embernek van egy szenvedélye, attól függ, hoyg milyen. A bélyeggyűjtés, a képeslapgyűjtés elég hasznos, elég szép szenvedély...
Egy fiatal házaspárt is felkerestünk az otthonában. Sajnos, a feleség nem volt otthon, csak a férj.
- A szenvedélyem annyi az egész, hogy a gyereket szeretem nagyon, és a feleségemet szintén. A házaséletben nagyon jól jövünk ki. Úgyhogy minden álmunk a gyermekünk, és még egy gyereket akarnánk, ha minden jól megy... Időtöltésből még galambokkal foglalkozom. Ezt az egyet szoktam csinálni. Még gyermekkoromban megkezdtem volt, és most újra nekifogtam...
Az állomás melletti vendéglőben vidám legényeket interjúvoltunk meg. A felvételek, sajnos, ez alkalommal nem sikerültek.
- Van-e valamilyen szenvedélye, kedvenc időtöltése?
- Nagyon szeretek inni a korcsomában.
- Hogyan lehet a szabad időt a legjobban eltölteni?
- A szabad időt el lehet tölteni, hogy az ember serezgessen s ide-oda menjen sétálni a járdán, nem tudom hun. Meg a fehérnépeket szeretem...
Ankétriportunk végén, amelyből terjedelmi okokból egész sor beszélgetést el kellett hagynunk, a saját magnójával velünk kószáló operatőrünket, Péter Lászlót is megkérdeztük. (Nem az ő hibája, hogy annyira rosszul hallatszott a hang a matinén - de Sepsiszentgyörgyön nem lehetett a készülékhez friss elemeket kapni):
- A mesterségem az, amit legjobban szeretek, és a volán, meg a természetet szeretem szenvedélyesen, a kirándulást... Persze, a belföldiből, abból alaposan kiveszem a részemet...
Lerövidítve ennyi lenne a riport. A kommentárokat kerültük, gondolkoztatni akartunk csupán, alapot szerettünk volna teremteni a kerekasztal-vitához. Sajnos, a bosszantó technikai hibák folytán a matinén ez csak kis részben sikerült.
Riporter: Matekovics János
A felvételeket Fóris Pál készítette
Sajnálatos, hogy az első, a marosvásárhelyi Matiné ankétriportja elveszett. Igazság szerint, az első rendezvényt még nem vettük túl komolyan, s ahogy a gyorsvonat elrobog az állomás mellett, ahol a menetrend szerint nem kell megállnia, úgy néztünk az esemény után. Az Ifjúmunkás gyűjtemény már csak élménybeszámolókat, jól-rosszul megírt kollegiális impressziókat őriz róla.
A második, a sepsiszentgyörgyi Matinénak már megadtuk a módját, s ebben Matek is segédkezett, rendelkezésünkre bocsátva az előadás "rendezői dossziéját", amiben ott volt az alapvető anyagok mellett még ezernyi tücsök és bogár, egészen a színészeknek vagy az íróknak fizetett "meggyőző, baráti" vacsorák vagy ebédek vendéglői számláival bezárólag.
A fenti szövegkönyv amúgy a filmmel alkot szoros egységet, a képanyag viszont már régóta nincsen meg; csak silányul reprodukált képkockákat sikerült kimásolni a riport mellől, amely a műfajban úttörőnek bizonyult erdélyi viszonylatban. Matekovicsnak láthatóan "feküdt" a spontán kérdezz-felelek, művelte is számos esetben, élőben is különféle rendezvények alkalmával, később is. A riport fogadtatása felszabadult nevetéssel, jókedvvel járt, feldobta a matiné közönségét, ráhangolta arra a kerekasztalra, ami a vetítést követte. Némi tépelődés után a kerekasztal anyagát mellőztem, ugyanis az azon részt vevők - tanár, ügyvéd, aktivista stb. inkább csak szlogeneket, általánosságokat tudtak megfogalmazni a szenvedély karakterformáló szerepével kapcsolatban, de akkor és ott jól szolgálták a Matiné ügyét. (Cseke Gábor)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése