Utazás

Apám sokszor utazott. Ez a bejegyzés egy ilyen úti élményéről készült.

2009-ben

Szóval fiatal házasok voltak anyámmal, még Bukarestben dolgozott.Késő éjjel telefonált az állomásról, hogy most ül fel mindjárt a szentgyörgyi vonatra,  és három óra múlva otthon  lesz.... Harmadnapra került elő.

Aztán elmondta, hogy hol járt. Ő mindig Sepsiszentgyörgyön akart leszállni. De ez valahogy sehogy sem akart sikerülni- 

a bukaresti Északi Pályaudvar

Nagyon álmosan ült fel a bukaresti Északi Pályaudvaron, Uzonnál még kinézett... A következő megálló, ahol megébredt Szászrégen volt. Nem volt pénze. Szóba állt a kalauzzal, nem kérte a jegyét. Így érkezett meg Marosvásárhelyre.

                                        

A marosvásárhelyi állomáson találkozott egy régi ismerősével, Tóth Erzsébet énekesnővel, aki egy nagy csokor virággal éppen várt valakit, aki nem érkezett meg. 

- Szia Matek, mit keresel itt?

Apám előadja, hogy ő csak izé, Sepsiszentgyörgyön akart leszállni... és nincs pénze.

- Nem baj, Matek, itt van 24 lej, megveszem a vonatjegyedet Szentgyörgyig.

Feltette Matekot a vonatra. 

Apám már nagyon meg akart érkezni Szentgyörre. Bodoknál még kinézett, aztán lecsukódott a szeme.

Brassóban költi a kalauz, hogy ideje elhagyni a vonatot.

Elment a Brassói Lapok szerkesztőségébe, kért 9 lejt, és állva tette meg a 32 kilométeres utat Szentgyörgyig. 

Megérkezett.