2012. október 17., szerda

Eljutni a túlsó partra


Matekovics János: Eljutni a túlsó partra


Első olvasatra kissé talán morbidnak tűnik a sepsiszentgyörgyi újságíró könyvének címe. Lapjain barangolva azonban kiderül, hogy a túlsó partra jutás esetünkben nem az elmúlást, hanem éppen fordítva: az életet jelenti. Mert aki meg tudja ragadni esélyét annak, hogy a saját lábán, a saját erejéből és tehetségéből, olykor leleményességéből, de merészségéből is megteremtse magának azt a világot, amelyben megélhetését tekintve a maga gazdája – az életet nyer. Matekovics János ilyen merész emberek életpályájának egy szakaszát villantja fel kötetében.
Matekovics könyvéről aligha mondható el, hogy nem páratlan. Manapság nem sokan kezdtek/kezdenek ilyen vállalkozásba, mint amilyenbe az 1989 decembere utáni erdélyi magyar vállalkozásokat feltérképezni szándékozó tapasztalt újságíró fogott. Sőt, a Sepsiszentgyörgyön élő tapasztalt tollforgató talán nélkül is az egyedüli ebben a pillanatban, aki arra vállakozott, hogy utána eredjen az erdélyi magánosítás nem mindig sikeres, hanem olykor keserves buktatókat is rejtegető történeteinek. Matekovics nem közgazdász szemmel vizsgálja ezeket a vállalkozásokat, nem közgazdász igénnyel készíti riportjait és interjúit, hanem úgy, hogy az olvasó számára közérthetővé teszi a vállalkozások miértjét és mikéntjét. Kötetének borítói közé gyűjtött igaz történetei talán fogódzót jelentenek az erdélyi magyar ember számára. Abból a tekintetből is, hogy a jó példákból mit lehet és kell, a rosszakból pedig mit nem szabad megtanulni. (Lehel Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2002.) – Benkő Levente

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése