Matekovics húsvéti versei

Apám nagyon sajátosan ülte meg a Húsvéti ünnepet.Nem  feltétlenül vallási értelemben ragaszkodott a Húsvéthoz, hanem annak NEMZETÜNKET MEGTARTÓ és ÖSSZETARTÓ jellegét emelte ki.Hosszú listákat készített, hogy kihez kellene vagy illene elmenni, majd leült az írógépéhez és locsolóverseket írt. Minden húsvétra, amikor útra kerekedett.  Húsvéthétfő-estére már nagyon össze lettek gyűrve ezek az alkotások Az alábbiakban egy párat közlünk a megmaradtakból, ezzel kívánva minden olvasónknak kellemes Húsvéti Ünnepeket! 

Matekovics János:

KÖSZÖNTŐ

1989. napfényben fürdő, szeles húsvétján

Hagyjuk a világot egy napra -

                          olyan, amilyen,

                                            ebben élünk

Szorítsuk torkon, csillapítsuk

                                            a lelkünk --

és ne hagyjuk, hogy öröklött,

                                          szép szokásainkat

                                                                   megkopasszák,

                                            elsavanyítsák,

                                                         felbomló örömeinket

                                                                    megkurtítsák...
Nosza, rajta akkor,
                             lelkünkből lelkedzett
                                         lányok, asszonyok,
                              - ahogy apáinktól tanultuk -
                                         s ha engedik,
                                                           locsolok.
És fel a fejjel,
                        megmaradunk!
Ne felejtsük,
                  jó anyagból vagyunk.
Kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!

                 

                                                 ***




HÚSVÉTI BIZTATÓ
                        1994. áprilisában

Nem verdes szárnyával
                                   az örömünk,
Hazudnánk, mondván azt:
                                 derűs az életünk....

Mégsem adtuk fel,
                          Nem dobtuk be a törölközőt!
                                    Kitartunk!
                                    Maradunk....
                                    S maradunk önmagunk
                                                       mindenek előtt!

Nem hagyjuk kihűlni,
                            él bennünk,
                                            és szívünkkel dobban
                                                                  a hit,
                                                                   a remény,
legyen bármi kifacsart, és bősz
                                        a többségi törvény.
Nem, nem géppisztolyokkal harcolunk,
          azzal csak, hogy önmagunk,
                                     magyarok
                                                   maradunk!
Szívós elszántsággal lépegetünk tovább
                                     a magunk útján --
                                     hagyományainkat,
                                     nyelvünket,
                                     kultúránkat féltőn ölelve,
                                    állunk a vártán.
Szép, ősi hagyomány ez is,
          melynek most hódolunk,
          amikor sorra bekopogtatunk
           a szívünknek kedves lányok, asszonyok
                                           ajtajain,
S megkérdezzük,
                          kellő tisztelettel,
                          igaz
                               szeretettel,
                          és mégis,
                            - mindenek ellenére -:
                           pajkos kedvvel:
                          SZABAD-E LOCSOLKODNI?
                           (vagy inkább...
                             el fognak zavarni....)