Balogh László: Matekovics János riportkönyve: ELJUTNI A TÚSÓ PARTRA

Ma mutatják be Balogh László, író (1946-2003) posthumusz kötetét  "Maroknyi székely" címmel a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Ez alkalomból idézem fel a szerző apám könyvbemutatóján elhangzott szavait :  

                                                         

Matekovics János riportkönyve: ELJUTNI A TÚSÓ PARTRA

Több oka is van annak, hogy a gazdasági témákat boncolgató újságírás nálunk amolyan másodosztályú, vagy inkább: osztályon aluli zsurnalisztikai tevékenységgé romlott, a közírás peremére szorult.

Mindenekelőtt a forradalom előtti évtizedek pártsajtójának az az áltatlan gyakorlata hibáztatható, hogy az újságok hasábjait a terv- és normateljesítések röhejes "izgalmai" töltötték be, és a kétes "teljesítmények" nem kevésbé kétes dicsőségét zengték – nyilván teljesen hitelelenül és mondvacsinált ürügyekbe kapaszkodva – a tehetségtelen, és még a bükkfanyelvet is döccenőkkel kezelő tollnokok.

Egy másik ok kétségtelenül az volt, hogy ettől a muszáj-tevékenységtől az ilyen írásműveket el nem olvasó közönség véleményét jól ismerő, vérbeli újságírók mélységesen undorodtak, ha egy mód volt rá, kivonták magukat megírásának a feladata alól, és a munka ilyenformán a legtöbbször a szerkesztőségben szorgalmasan toborzott, tehetségtelen, egy normális jegyzet vagy riport megírására teljesen képtelen "jó káderekre","Jó elvtársakra" maradt.

Sajnos '89 után sem módosult lényegesen a gazdasági újságírás megítélése, holott a körülmények alapvetően megváltoztak, a gazdaság véresen komoly üggyé vált mindannyiunk számára, s ami ezen területen történik, messzemenően kihat mindannyiunk életminőségére, közérzetére. A romániai magyarság pedig a lenni vagy nem lenni kérdéset veti fel a gazdasági boldogulás – úgy, ahogy azt Matekovics János vallja riportjaiban -, mert, ha lesznek jól menő vállalataink, sikeres vállalkozóink, megteremtődik a jómódú magyar középosztály, akkor nemcsak a szükséges munkahelyeket, az itthonmaradás konkrét lehetőségét kapják meg a romániai magyarok tömkelegei, de akkor lesz pénz újságra, könyvre, színházra, oktatásra, kultúrára, műemlék- és hagyományvédelemre, saját tanintézetekre, magyar intézményekre, művészetre.

Egyelőre még nagyon kevés újságíróvállalta olyan makacs elkötelezettséggel, hozzáértéssel és tehetséggel a vállalkozók világának, sorsának, munkájuk természetének, és a szüntelenül rájuk zuhanó stresszeknek elemzését és értő bemutatását, mint ahogyan azt Matekovics János tette az Erdélyi Napló és a Piac&Pénz-ben megjelent riportjaiban, amelyek így könyvbe gyűjtve, csoportosítva és megszerkesztve pótolhatatlan krónikáját adják, egy olyan döntő, hogy ne mondjam: vállalkozási szempontból hősi korszaknak, amikor vagy sikerül talpon maradnunk,vagy belesodródunk a történelem alsó bugyraiba, és elveszünk.

Érdekes, mennyire nehezen mozdul el a gazdasági újságírás megítélése a régi beidegződések rutinjából. Jellemzőnek tartom azt, hogy ezeket a kitűnő, és nagyon fontos riportokat, még a MÚRE szakzsűrije sem volt képes értéküknek megfelelően megítélni, értékelni. A tavaly az Erdélyi Napló szerkesztősége MÚRE nívódíjra terjesztette elő Matekovics Jánost e riportok alapján. A díjat, majdnem azt mondhatnám, hogy: természetesen, nem kapta meg. Egy sokkal jellegtelenebb, a könnyed műfajban otthonosabban mozgó kollégát részesítettek előnyben, aki egy napilapban közli, a napilappal együtt elmúló írásait.

Matekovics János riportjai tanulságaikat, tanúságukat akár évtizedek múlva is nem halványulóan hordozzák. Hiteles képet nyújtanak arról, hogyan vergődtek itt azok az emberek, akik, sajnos, igazán nem voltak sokan, de vállalkoztak arra, hogy nekivágjanak az ismeretlennek, s mérhetetlen kockázatokat vállaltak azért, és egy baromcsordát is leterítő stresszmennyiséget viseltek el, hogy saját egzisztenciájuk megteremtése mellett létrehozzanak valamit, munkahelyeket teremtsenek, és elősegítsék mások boldogulását is.

Kérem, olvassák el ezt a könyvet, amely csak helyenként feledkezik bele a gazdasági részletekbe, tehát végig izgalmas és tanulságos olvasmány, s rá fognak döbbenni, milyen felbecsülhetetlen és mindeddig pótolhatatlan értékeket nyújt át nekünk a szerző. És egyfajta felhívást is közvetít: romániai magyarok, ne nyavalyogjatok, ne a sebeiteket nyalogassátok, hanem mint ők, a könyvem hősei, próbáljatok ti is tenni, mozdítani valamit, vágjatok neki, mert az égvilágon senki nem hoz csodát erre a földre, csak magatokra számíthattok, de bennetek van elég képesség, hajlam és erő, már csak a szándék, az elhatározás hiányzik. Mire vártok?!

Matekovics János könyvének kiadását, pályázati támogatását teljes meggyőződéssel, a legmelegebben ajánlom!

Balogh László, író