Ma mutatják be Balogh László, író (1946-2003) posthumusz kötetét "Maroknyi székely" címmel a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. Ez alkalomból idézem fel a szerző apám könyvbemutatóján elhangzott szavait :
Több oka is van annak, hogy a
gazdasági témákat boncolgató újságírás nálunk amolyan
másodosztályú, vagy inkább: osztályon aluli zsurnalisztikai
tevékenységgé romlott, a közírás peremére szorult.
Mindenekelőtt a forradalom előtti
évtizedek pártsajtójának az az áltatlan gyakorlata hibáztatható,
hogy az újságok hasábjait a terv- és normateljesítések röhejes
"izgalmai" töltötték be, és a kétes "teljesítmények"
nem kevésbé kétes dicsőségét zengték – nyilván teljesen
hitelelenül és mondvacsinált ürügyekbe kapaszkodva – a
tehetségtelen, és még a bükkfanyelvet is döccenőkkel kezelő
tollnokok.
Egy másik ok kétségtelenül az
volt, hogy ettől a muszáj-tevékenységtől az ilyen írásműveket
el nem olvasó közönség véleményét jól ismerő, vérbeli
újságírók mélységesen undorodtak, ha egy mód volt rá,
kivonták magukat megírásának a feladata alól, és a munka
ilyenformán a legtöbbször a szerkesztőségben szorgalmasan
toborzott, tehetségtelen, egy normális jegyzet vagy riport
megírására teljesen képtelen "jó káderekre","Jó
elvtársakra" maradt.
Sajnos '89 után sem módosult
lényegesen a gazdasági újságírás megítélése, holott a
körülmények alapvetően megváltoztak, a gazdaság véresen komoly
üggyé vált mindannyiunk számára, s ami ezen területen történik,
messzemenően kihat mindannyiunk életminőségére, közérzetére.
A romániai magyarság pedig a lenni vagy nem lenni kérdéset veti
fel a gazdasági boldogulás – úgy, ahogy azt Matekovics János
vallja riportjaiban -, mert, ha lesznek jól menő vállalataink,
sikeres vállalkozóink, megteremtődik a jómódú magyar
középosztály, akkor nemcsak a szükséges munkahelyeket, az
itthonmaradás konkrét lehetőségét kapják meg a romániai
magyarok tömkelegei, de akkor lesz pénz újságra, könyvre,
színházra, oktatásra, kultúrára, műemlék- és
hagyományvédelemre, saját tanintézetekre, magyar intézményekre,
művészetre.
Egyelőre még nagyon kevés
újságíróvállalta olyan makacs elkötelezettséggel,
hozzáértéssel és tehetséggel a vállalkozók világának,
sorsának, munkájuk természetének, és a szüntelenül rájuk
zuhanó stresszeknek elemzését és értő bemutatását, mint
ahogyan azt Matekovics János tette az Erdélyi Napló és a
Piac&Pénz-ben megjelent riportjaiban,
amelyek így könyvbe gyűjtve, csoportosítva és megszerkesztve
pótolhatatlan krónikáját adják, egy olyan döntő, hogy ne
mondjam: vállalkozási szempontból hősi korszaknak, amikor
vagy sikerül talpon maradnunk,vagy belesodródunk a történelem
alsó bugyraiba, és elveszünk.
Érdekes,
mennyire nehezen mozdul el a gazdasági újságírás megítélése
a régi beidegződések rutinjából. Jellemzőnek tartom azt, hogy
ezeket a kitűnő, és nagyon fontos riportokat, még a MÚRE
szakzsűrije sem volt képes értéküknek megfelelően megítélni,
értékelni. A tavaly az Erdélyi Napló szerkesztősége MÚRE
nívódíjra terjesztette elő Matekovics Jánost e riportok alapján.
A díjat, majdnem azt mondhatnám, hogy: természetesen, nem kapta
meg. Egy sokkal jellegtelenebb, a könnyed
műfajban otthonosabban mozgó kollégát részesítettek előnyben,
aki egy napilapban közli, a napilappal együtt elmúló írásait.
Matekovics
János riportjai tanulságaikat,
tanúságukat akár évtizedek múlva is
nem halványulóan hordozzák. Hiteles képet nyújtanak arról,
hogyan vergődtek itt azok az emberek, akik, sajnos,
igazán nem voltak sokan, de vállalkoztak arra, hogy nekivágjanak
az ismeretlennek, s mérhetetlen kockázatokat vállaltak azért, és
egy baromcsordát is leterítő stresszmennyiséget viseltek el, hogy
saját egzisztenciájuk megteremtése mellett létrehozzanak valamit,
munkahelyeket
teremtsenek, és elősegítsék mások boldogulását is.
Kérem,
olvassák el ezt a könyvet, amely csak helyenként feledkezik bele a
gazdasági részletekbe, tehát végig izgalmas és tanulságos
olvasmány, s rá fognak döbbenni, milyen felbecsülhetetlen és
mindeddig pótolhatatlan értékeket nyújt át nekünk a szerző. És
egyfajta felhívást is közvetít: romániai magyarok, ne
nyavalyogjatok, ne a sebeiteket nyalogassátok, hanem mint ők, a
könyvem hősei, próbáljatok ti is tenni,
mozdítani valamit, vágjatok neki, mert az égvilágon senki
nem hoz csodát erre a földre, csak magatokra számíthattok, de
bennetek van elég képesség, hajlam és erő, már csak a szándék,
az elhatározás hiányzik. Mire vártok?!
Matekovics
János könyvének kiadását, pályázati
támogatását teljes meggyőződéssel, a legmelegebben ajánlom!
Balogh
László, író
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése