Apám mindig büszke volt, hogy őt Sepsiszentgyörgyön ismerik,
a sarki újságárus a taxisofőr, stb.
Mondta, hogy semmi pénzért nem menne innen el.
Apám mindig büszke volt, hogy őt Sepsiszentgyörgyön ismerik,
a sarki újságárus a taxisofőr, stb.
Mondta, hogy semmi pénzért nem menne innen el.
Történt úgy 1996-ban, hogy Stanik István meglátogatta Mateket Sepsiszentgyörgyön, mert valamit egyeztetniük kellett a Romániai Magyar Ki Kicsoda szerkesztésével kapcsolatban.
Stanik István
Matek meghívta Stanikot az egyik kedvenc vendéglőjébe a Kolcza vendéglőbe. A találkozó elhúzódott (jók a Kolczában az ételek és az italok). Miután elmondta Staniknak, hogy merre találja meg őt a lakásán, távozott a vendéglőből.
a Kolcza vendéglő
Később Stanik maga indult el apám szállása felé, csakhogy elfelejtette, merre kell menni.
Sebaj, bevágta magát egy taxiba, és próbálta felidézni az útvonalat.
Már egy félórája keringtek a városban, mikor a taxisnak elfogott a türelme:
- Uram, mégis, kihez szeretne menni?
- Hát nem mindegy magának, úgyis az én pénzemen autózunk!
- De mégis, kihez vigyem?
- Vigyen Matekovicshoz! - próbált poénkodni Stanik.
- Hát miért nem ezzel kezdte!? - derült fel a taxis arca, és máris megérkeztek Matekovicshoz.
Stanik alig tudott feljönni a lépcsőn, annyira nevetett; Nagyváradon, ahol ő lakik, ez elképzelhetetlen lett volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése