Az uralkodó osztály tagja (9) Kilencedik fejezet: Nevelőóra

Kilencedik fejezet: Nevelőóra

A tolómérce részei

Az új fiú falfehéren hallgat, mintha most szabadult volna meg valami halálos veszedelemtől Elszántan veszi a sublert [tolómércét] látom, mozog az ajka, ahogy méregeti az anyagot, nekitelepedett, mintha mind a három műszakot végig akarná csinálni. Mosolygok, aztán eszembe jut valami, odakiáltok neki:

– Gyere csak ide egy csöppet! Van itt még valami.Jól figyelj a bácsira. Itt mi segítünk egymáson, munkás a munkásnak. Mindannyiunknak egy a sorsa. Ezt minden munkás tudja. Van olyan is, aki röhög rajta, de az nem igazi munkás. Tehát, például, ha én betartom a tűrésmezőt, akkor pozitív hős vagyok, semmi gondom. A minőségi ellenőr homlokon csókol kétségbeesésében, mert nem tudja megimputálni [megbüntetni itt: felszámolni] nekem az anyag egyetlen morzsáját sem. Csak éppen amott az a fáradt, idős munkásasszony, látod ugye, nohát az kalapáccsal veri be a gépbe, az általam levágott fémlaskát, [fémcsíkot] a másik oldalon pedig rossz rongyokkal cibálja kifelé. Annyit dolgozik, mint a barom, egész nap. És mégis a felét keresi meg. De nem úgy csináljuk, fiacskám. Hanem úgy, hogy leszabsz egy szeletet, ügyesen, és gondosan leméred. Utána megkeresed a megfelelő matricát abban az iszonyatos rendben, ott velünk szemben, a raktárban. Ha gépen van a matrica, az a legjobb. Mert akkor megnézitek azzal, aki dolgozik vele, hogyan halad a matricában. Ha nem egészen könnyedén, akkor még levágsz egy laskát, vagy amennyi kell. És megkérdezed a munkásasszonytól,  melyik volt a neki legmegfelelőbb. Miután választottatok, odahívod a minőségi ellenőrt, ellenőrizze a kisajtolt darabokat. Ha jó, akkor nekiállsz, és felvágod az egész anyagot.Közben egy párszor még odamész: elcsúszhatott a beállításod. És akkor annak a néninek jó napja lesz. Teljesíthet százhúsz százalékot is, és akkor többet keres, és akkor megveszi valamelyik gyermekének azt azt a cipőt, amit már elég régen tervez, és a munkaidő végén odajön hozzád, és boldogan elújságolja, hány százalékot teljesített, és hogy ragyogó volt az anyag, és úgy fejezi be, hogy köszönöm, rendes fiú vagy! És másnap, a szünetben, papírba becsomagolva hoz neked, két egyszerű tésztácskát [süteményt], amit a gyerekeinek sütött, de amiből neked is odatett két darabot, mert megérezte,hogy ember vagy, fiam. És tudod, ezt az egészet úgy becézik, hogy munkásszolidaritás. Úgy is mondják neki, hogy emberség.Meg úgy is, hogy szocialista humanizmus. És akkor a mester sem csapkod, hogy nincs elég szereléke, "reperje", és nem fogad baráti látogatásra üvöltő főnököket a következő fázisokról, mert meg a munka, mint a karikacsapás. És még te sem fizetsz, fiam, mert rossz anyagot gyártottál, selejtet. És a gyár is jól jár, mert a gyárnak iszonyúan rossz az, fiam, ha mi selejtet gyártunk, mert nem abból a fém egylejesekből meg háromlejesekből állítja össze a termékeit, amit tőlünk, a selejt ellenértékeként beszed. És ha gyár nem tudja idejében elkészíteni a termékeit, nem küldheti el például a brassói teherautógyárba sem. És akkor meglehet, hogy a brassói autógyárban nem készül el egy vagy tíz teherautó, mit tudom én, mennyi, amiket annyira várnak az építőtelepek. És akkor az építőtelepek, persze, nem kapják meg az autókat. Az autógyári román, magyar, német munkatársak pedig kevesebbet visznek haza a gyermekeiknek.Az építőtelepi sofőr pedig úgy káromkodik egész nap, mint a záporeső, mert a lestrapált tragacsa állandóan bedöglik, ő félig már a motorházban lakik, vagy a kocsi alatt, úgy néz ki, mint az ördög, és mégis alig visz valamit haza.a feleségének és a gyermekeinek. És akkor lehet, hogy bánatában leissza magát a sárga földig, és amikor hazamegy, kétségbeesésében jól eltángálja a feleségét, meg a gyermekeit, akiknek az ajándékot akarta venni.Az építőtelep pedig néhány lakással kevesebbet ad át, közöttük például annak a fiatal házaspárnak, akinek a jövője függ attól, hogy az imádott anyóst a megszépített messzeség ölelje körül. És akkor már minden elromlik, és a gyermekekeket ezután az apuka hetente csak egyszer látogathatja anyukánál, ahol jéghidegen fogadják, mert a családja elvesztése miatti bánatában iszik, és a gyermektartást sem fizeti rendszeresen, és apró kis pöröcskék kezdődnek a törvényszékeken, és azok a gyermekek szomorú gyermekek lesznek. De ha idejében megkapja a söfőr az építőtelepen a nagyszerű, új autót, olyan boldog, hogy minden szabad idejében törölgeti, és fütyörészik, és felrakja a gyerekeit, az ablakba pedig forgót rak, vagy műanyag figurát, lehet, hogy felül egy vékony sor csipkét is, és sok pénzt keres, és a gyerekek kacagva fogadják, hogy mi jót hozott, és apuka előszedi a sok ajándékot, mert volt miből vásárolnia, és anyukához is odaigazít egy ruhaanyagot, és anyuka sír, mert apuka még mindig szereti, és akkor alig várják, hogy a gyerekek elaludjanak, és akkor anyuka másnap dalolva főz, és kis csomagot készít apukának, amikor munkába megy, és a lakás ragyogni fog, és azok a gyermekek boldog gyermekek lesznek. Az építőipar pedig határidő előtt adja át a lakásokat, és annak a bizonyos fiatal házaspárnak az életében minden helyreáll, és a nagy költözködés, a nagy felfordulás során az is kiderül bizony, hogy jó az anyós a háznál, és akkor az anyós sem lesz megfáradt, megkeseredett öregasszony. És így tovább. Nahát ezt is úgy hívják, hogy emberség. Meg úgy hogy munkásszolidaritás.És úgy is hogy szocialista humanizmus. Ahogy neked tetszik, öregfiú.

Mindenesetre egy jelentéktelen kis probléma még itt a nagy menetben elmaradt. Az a csekélység, hogy ha ebben a csoportban nem így dolgozol, akkor én minden nap rendszeresen verlek. Senkire itt még nem tettem rá a kezem, de akik látták, hogyan kínlódom a mázsás tekercsekkel, azok nem szívesen kezdenének ki velem. Kérdezd meg a fiúkat. Annyi vigasztalásod azért lesz, mert én humanista vagyok, hogy naponta háromszor lemosod ezt a hatalmas gépet. Egy ilyen üzemben azoknak a gépeknek ragyognia kell.És ha még mindig nem lehetne segíteni rajtad, akkor kitetetlek az udvarra koszseprőnek. Jó friss a levegő. És a munka is változatos, mert nemcsak ócsaka vasakat kell pakolni, de télen például ott a kitűnő hólapátolás, máskor a földegyengetés. De tartok tőle, mert olyan ideges leszek, hogy elintézem neked, hogy egy kicsit még ott is kellemetlenkedjünk az úrral. És azoknak a westerneknek a rendezői, amiket te állandóan megnézel a moziban, titokban, azt hiszem, többször is, nos azok a kitűnő rendezők biztosan belehülyülnének az irigységbe, ha végig kellene nézniük, hogy egy összetartó munkaközösség milyen ötletesen. És mennyire változatosan intézi el az ilyen rongy alakokat. Nem hiszem, hogy te ilyen lennél, de jó ha tiszta rumot töltünk a pohárba, itt még az elején. Én a világ minden kincséért sem mennék bele!

– Nem lesz ilyesmire szükség! Olyan szépen tetszett mondani...

Nincs ezzel a gyerekkel baj!

Matekovics János

(Részlet egy készülő riportregényből)

[Megjelent: Megyei Tükör Fórum melléklete 1978. április; az eredeti kézirat elveszett]