Pottyantós fabudi extrákkal

Apám sokáig nem tudta eldönteni, hogy hova menjen egyetemre. Nagymama  azt szerette volna, ha Marosvásárhelyre az orvosira felvételezik, szóba jött még Temesváron a mérnöki, de aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve Kolozsvárra, a magyar szakra ment.

Pedig milyen jó mérnök lett volna belőle. Ezt ő is számtalanszor hangoztatta.
Simonyifalván, minden vakációban rengeteget barkácsoltunk együtt. Gyakran  állt elő olyan mérnöki újításokkal, mint a golyóscsapágyon forgó, udvari antenna (ami villámhárítóként is szolgált), a motorbicikli-vázból készített favágó gép, de a legérdekesebb a pottyantós fabudi extrákkal.

                                         képünk illusztráció

Szóval elhatározta, hogy egy normális budi kellene nagymamának. Tüstént neki is látott. A munka haladt ... úgy három hónapig.

De ilyen budit még nem látott a világ.

                                       vasúti vécé

Azzal kezdte, hogy a réseket kilécezte, hogy ne fújjon át a budin a szél. Aztán a központi lyukhoz egy vécéülőkét szerelt. A lyuk alá egy aljatlan vedert rögzített, amit egy csappantyú zárt, mint a vasúti vécéknél, a vagonokban látható. A csappantyút egy pedállal lehetett kezelni. Bevezette továbbá a fabudiba a villanyt, hogy éjjel is kényelmes legyen. És még nem beszéltem a fűtésről. Ezt egy sarokvasra szerelt rezsóval oldotta meg. Ezzel melegítette az ember a veséjét ülés közben a téli fagyos napokon.

Tényleg milyen jó mérnök vált volna belőle.