A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matekovics János. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Matekovics János. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. augusztus 19., hétfő

Matekovics János két poszthumusz verse

Jövő héten lesz egy éve hogy Matekovics János elhunyt. Emlékezzünk rá két versével:



Búcsú senkitől

Vigyorog rám, és vicsorog
testemben az éjszaka,
és nem múlik el.
Agyam közepébe ülve figyelem.
Már a rumom is csal:
dög módjára apad el.
Huszonhét lejem sincs.
Szárad ki a kör, ahol még
huszonhét lejeket kapni lehet.
Szánalmasan reszket rajtam a csömör.
A kisujjamból pedig,
Bárányi könyvében elolvashatjátok,
üvölt rám a halál;
nevezhetitek szívinfarktusnak is,
olyan mindegy nekem.
Olvasom a lehetetlen könyveket,
Idegrendszerem szerint.
Nem kell vissza egyetlen
megélt pillanatom.
Nem akarok semmit újrakezdeni.
A magányom gyűlölködve pöröl velem.
És lám, milyen szép blokkok bámulnak rám odakint!
Az élet lobogó hajjal szaladgál odalenn.
Milyen jó lenne közéjük menni,
de elfogyott már a szívem.
Nehogy kövessetek!

1977. július 29-30, éjszaka

Hozzád szólna, ha értenéd

Így gondolod:

Lelkem két fele
hökkenve
les
a betolakodóra,
aki kettéhasítottad
azzal,
hogy megismertél.

Rebbenni se mernek,
lemeztelenítve
így:
őrtornyot ültettél.
Ne röhögtess,
nem tesz jót nekem…
Néz rád
lestrapált,
látástól rettegő
szemem.

Sepsiszentgyörgy, 1977. augusztus 2.


2012. október 2., kedd

Fakutyák

AZ ALÁBBI ÍRÁST CSEKE GÁBOR SZÍVES ENGEDÉLYÉVEL TESSZÜK KÖZZÉ A BLOGON


Cseke Gábor: Fakutyák

Matekovics Jánosra /Matek/ emlékezve

a holdraszállás éjszakáján
senki se hunyta le szemét
mi sem

Matekkel a bukaresti tömbházunk előtt sétáltunk
le s fel a rózsák szegélyezte allékon
nem akarózott elhinnünk
hogy amit korábban
a világ minden tévéállomásán bemondtak
az igaz

vártuk a beigért
helyszíni közvetítést odafentről
ahol a hold világlott
asszonyaink az emeleten a tévé előtt szunyókálva
résen voltak
hogy időben leszóljanak nekünk
s majd hanyatt-homlok
kettesével véve a lépcsőket
rohanjunk haza
a nagy eseményre
ami egyre csak késett

Mateknek csillogott a szeme
és görcsösen szorongatta egy pálinkás üveg nyakát
de gondolataink messze jártak
még az ivásról is elfeledkeztünk
a hold szép volt mosolygós
s bennünk dolgozott az emberi büszkeség
meg a szesz

“semmi nem lesz olyan mint eddig volt”
ez a Matek véleménye volt
“minden csoda három napig tart, várjuk ki a végét”
ezt én állítottam
és erre aztán ittunk
s valami furcsa módon szerettem volna
ha neki lesz igaza

a pálinka tette-e
vagy a holdon lett tisztább a helyzet
olyan erősen bíztunk a holnapban
hogy összefogózva leültünk a fűbe
és hiába kiáltottak később
asszonyaink
hogy tálalva van
s a fülhallgatós fáradt piros szemű bemondó
szerint perceken belül kapcsolják
a NASA-t,
onnan pedig a holdat
mi csak vigyorogtunk
az égre nézve
csöndesen vonítva
mint lelkes boldog
gondtalan
fakutyák

2012. szeptember 30.

A vers megtalálható a Káfé Főnix irodalmi honlapon

2012. szeptember 25., kedd

A blogról

Tisztelt Olvasó!



Ez a blog azért jött létre, hogy a közelmúltban elhunyt neves romániai magyar újságíró, író és közösségszervező  Matekovics János életét és munkásságát bemutassa, méltassa, és emlékét őrizze.  Továbbá gyűjtőhelye akar lenni az interneten megjelent és megjelenő, Vele kapcsolatos történeteknek.

Tisztelettel: a blog szerzője