Egy vers a hagyatékból:
Matekovics János: Anyám
Harmincnyolc éves
lettem
én,
De nem meglepetés
e költemény,
csecse-
becse.
Nem meglepetés
anyám
szíve,
És szememben a
könny.
Anyám rossz
lábakkal
árul
a csúnya
messzi
piactereken,
közbe,
néha
sírdogál,
sírdogál.
Mert
félnapokat is
ott
áll,
pénzes gőgű
vevőkre
vár
vár.
Két nehéz kaska
benne
gyümölccsel
pakova
Amit ő szedett
ő szedett
Kosarába tett
ide cipelt
özvegyen,
özvegyen.
És, mert a fia,
a fia,
akiből
az úriembert
az úriembert
kikínlódta,
kikínlódta,
falu-csúfja
cipőjét
hordja
hordja.
És az ő születésnapjára
- egyedül
egyedül,
ő tudta
Ő TUDTA, -
Küldött
táviratot
táviratot
És vett
kikínlódva
egy pár
új cipőt,
új cipőt.
Sepsiszentgyörgy-Simonyifalva
1977. szeptember 3-14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése